2033. május 9-én 4:47-kor indítják el a Kennedy Space Center 39A-s blokkjából a 18 emelet magasságú Daedalust, hat emberrel a fedélzetén. A gigászi űrhajó még az év novemberében jut el a Marsig, a landolás után a csapatnak azonnal meg kell kezdeni a munkát, hogy a vörös bolygó hosszútávú otthona legyen az emberiségnek, például találniuk kell elegendő jeget rejtő területet, vizet kell készíteniük és el kell helyezniük az első sátrakat. A hat asztronauta itt várja meg a következő landolásokat 2035-ben és 2037-ben, mindegyik új embereket és műszereket szállít a bázis fejlesztéséhez. És a NASA-nak nem sok köze lesz mindehhez – legalábbis Stephen L. Petranek és az ő könyvéből Budapesten is készülő filmsorozat így képzeli el a Mars meghódítását.

A National Geographic Channel filmjét novemberben mutatják be 171 országban. A MARS nem egyszerű mezei (földi?) dokumentumfilm lesz, inkább különleges hibridje a drámai sorozatoknak és a dokumentumfilmeknek. Éppen ezért nem akárkik felelnek a filmért: a forgatókönyvet az Oscar- és Emmy-díjas producerek, Ron Howard és Michael Rosenberg készítették.

Emberek halnak majd meg a Marsért!

Interjú Stephen L. Petranekkel.

Ki megy a Marsra?

Petranek könyve szerint a NASA nem csak anyagilag nem bírná a beruházást, de a küldetésben részt vevők halálát sem vállalná, pedig az igencsak benne van a pakliban. De akkor kik juttatják el az embert a Marsra?

Az írónak egészen konkrét válasza van erre: 2022-ben több nemzet összefogásából Ed Grann megalapítja a Mars Mission Corporationt, hogy létrehozza a megfelelő műszereket a Marsra jutáshoz, illetve másoknak is biztosítsa az utazást. Az MMS egyfajta testvére lesz az Orbital Solutionsnek, a világ vezető magánműhold-egyesületének.

National Geographic

A Mars meghódításának másik szereplője a Mars Science Foundation, ami Bécsben gyűjti össze azokat a gigantikus összegeket, amelyeket különböző országok dobnak össze a projekthez.

És kik ülnek majd a Daedaluson? Ma Magyarországon – vagy akár az USA-ban, mondjuk Trump irodájában – alaposan meglepődnénk a legénység elképzelt összetételén, abban ugyanis mexikóiak és nigériaiak is ülnek, és a hat tagból három nő. Petranek könyve szerint tehát 17 éven belül néhány társadalmi kérdést is képesek leszünk rendezni.

Nincs hollywoodi luxus

„Amikor felrajzoltam a terveket, azt mondtam, hogy ezek olyanok, mint az atomok” – mondja Sophie Becher díszlettervező a marsi város tervrajzait nézve. „Vagyis ez olyan, mint az élet. Ez a közösség az atom maga. Maga az élet.”

Sophie-nak nem adatott meg az a luxus, hogy elereszthesse fantáziáját. Irodája falait éppen ezért nemcsak fantáziarajzok borítják, hanem valós tudományos kutatások és eszközök képei is. A rendező számára az volt a lényeg, hogy klausztrofóbiás hatása legyen a díszletnek.

Ez nem volt nehéz: ha megnézzük a mai űrhajókat, mind nagyon zsúfoltak, és minden részletnek van funkciója, semmi sem felesleges. A jövőben ezt fogják letisztultabbá tenni – így ő is erre törekedett - mondja.

National Geographic

Míg a NASA szép apránként akar eljutni a Marsra, kisebb modulokkal, a film a SpaceX megoldását fogja bemutatni, amihez csak egy űrhajó kell – az viszont nem lehet olyan pici, mint amit a Mentőexpedícióban láttunk. Így Sophie-nak egy 18 emeletes monstrumot is meg kellett terveznie. A Daedalus viszont csak az egyik nagy feladat volt. Meg kellett álmodni azt is, hogyan nézhet majd ki egy felfújható sátor, ami éveken át biztosítja a megfelelő életkörülményeket a Mars első lakói számára.

És ott van Olympus, az első emberi település a Marson, ami a remények szerint évtizedek alatt duzzad majd több tízezer ember otthonává egy marsi barlangban, védve a Nap sugárzásától. Itt a túlélésről van szó – mondja Sophie –, kevés dologgal lehet majd dolgozni, kis térben. Nem lesznek buldózerek, amikkel meg lehet formálni a környezetet.

Ki kellett találni, hogy a különböző modulokat – zöldház, étkező, orvosi szoba – mivel lehet úgy összekötni, hogy azok tudjanak igazodni a környezethez: így jött a csuklós buszokat utánzó korridorok ötlete. A zöldháznál teljesen más anyagokban és tervekben kellett gondolkodni, hiszen oda nem csak több fény kell, de több napelem is van rajta, így más a terhelés.

National Geographic

A szettet egy asztornauta is meglátogatta – ő emelte ki, hogy fontosak a misszió résztvevőinek apró személyes tárgyai az űrhajón és az Olymposon, hiszen ezek kötik össze az embereket a földi élettel.

Az EVA-ruhának nem kell karaktert építenie

A díszlethez hasonlóan a ruhák sem épülhettek a fantáziára, minden tudományos problémát és jelenlegi fejlesztést, kutatást is figyelembe kellett venniük – mondja Daniela Cianco jelmeztervező. A szereplőket láthatjuk hétköznapi ruhákban is – napjainkban is fontos, hogy egy asztronauta otthon érezze magát az űrben, ehhez pedig nagyban hozzájárul az is, hogy nadrágja fölé felveheti az otthoni pólóját.

Az öltözéknek segíteni kell a karakter felépítését, így erre is figyelni kellett még úgy is, hogy az űrjáró EVA-ruhák sok lelket nem tudnak adni a karakternek, bár nem is ez a feladatuk. A jelenlegi kutatások fontos elve, hogy a Marson védelmet nyújtó ruha kényelmes és könnyű legyen, ne nehezítse a mozgást.

Jelenleg ezzel kapcsolatban például új anyagokon is dolgoznak – ezért Daniela egy új, egyedi mintát is kitalált, hogy jövőbeli anyagot mutathasson be, és figyelembe vette a mozgás könnyűségét is. Minden technikai részletre oda kellett figyelni: a belső ventilátortól kezdve a ruha alatt viselt folyadékvezetékeken át egészen a sapkában található mikrofonig.

CGI és gravitáció

A CGI-ért felelős Russel Dodgsannak az eltérő gravitációval kell a leginkább megküzdenie. Egy 18 emeletes űrhajó landolása teljesen máshogyan fest, mint ahogy azt eddig láthattuk – eddig a dráma volt a fontos, nem a tudomány. A valóságban landolás után a Marson a gravitáció hiánya miatt a por nem szállna le olyan gyorsan, mint a Földön, ám a másfél méter magas sziklák egészen az űrhajó tizedik emeletéig felrepülnének. Ezt vizualizálni óriási kihívás.

National Geographic

A Marson adottságai miatt szinte lehetetlen, hogy olyan viharos szél alakuljon ki, mint a Földön, vagy mint amit a Mentőexpedícióban láttunk. A por egy viharban inkább a ködhöz hasonlóan viselkedik. Így ide is más elképzelés és megvalósítás kell. Kemény munka az űrhajósok sisakja is, miután azokon minden tükröződik. Holott felhők sem tükröződhetnek, hiszen azok földi felhők.

Miért Magyarország?

A vörös tájat nézve azt még érthetjük, hogy a National Geographic Chanel miért Marokkót választotta a MARS forgatására, ám a magyarországi forgatási helyszín sokak számára lehet különös. Holott bőven hozzászokhattunk az utóbbi években, hogy profi hollywoodi produkciók születnek idehaza. (Például a már említett Metőexpedíció, aminek jó része Etyeken készült.)

National Geographic

Ezért jön a MARS című sorozat is Magyarországra – ezúttal leginkább a budapesti Origo Filmstúdióba. A film készítőinek döntésében nagy szerepet játszott, hogy a külföldi forgatócsoportok mindegyike elégedett volt a magyar szakemberek munkájával és a forgatások körülményeivel. Ráadásul Magyarországon jelentősen jobban is járnak anyagilag.

Kétszer nézős

National Geographic

A hatrészes sorozatban nem csak a műfajok váltakoznak, hanem az idősávok is. A drámai jelentekben a történelmi misszió résztvevőihez kerülhetünk közelebb – a technológia hátterét, jelenlegi állapotát és jövőbeli lehetőségeit pedig a téma elismert szakértői ismertetik.

Az nem kérdés, hogy izgalmas lesz-e most megnézni, az már érdekesebb gondolat, hogy mit gondolunk majd róla 2033-ban.