Tíz régi magyar márka – emlékszünk-e még rájuk?

Utolsó frissítés:

Szerző:

Címkék: Orion; Gerbeaud; Tungsram; Ganz; MOM; Bambi; Láng Gépgyár; patyolat; magyar márka; Stühmer; MÁVAG; Ganz-MÁVAG; Mirelite; Gelka; Javszer;

Néhány régi magyar márkát már-már elfeledtünk volna, ha nem támadnak fel az elmúlt időszakban. Más márkák évtizedek óta eltűntek, megint mások épp most tűnnek el a süllyesztőben.

Összeállításunk részben támaszkodik a HVG néhány éve megjelent kiskönyvére, amely a márkák történetének végigkísérésével próbálja feltérképezni a hazai gazdaságfejlődés utóbbi egy évszázadát, részben pedig korabeli sajtóbeszámolókra.

Patyolat

A Patyolat a szocializmus egyik szimbóluma volt. A teljes foglalkoztatás jegyében, "a dolgozó nők munkájának könnyítésére" alapították 1948-ban a Patyolat Mosoda és Vegytisztító Nemzeti Vállalatot. Egy évvel később már Patyolat Kelmefestő és Vegytisztító Egyesülés néven kilenc tagvállalatot foglalt magában, tevékenységi köre fehérneműk tisztítása, a megrongálódott fehérneműk javítása, kölcsönzése, továbbá ruhák és kelmék festése és vegytisztítása.

Az Egyesülés általános jogutódaként a Fővárosi Tanács 1957-ben létrehozta a Fővárosi Patyolat Vállalatot (FPV). A fővároson kívül vidéken is voltak Patyolatok, ezen kívül szövetkezetek is végeztek lakossági mosást. A felvevőhelyek száma 1987-ben országosan 1200 volt, ezen kívül 185 vegytisztító szalon is működött. A vállalat 1985-től hat önálló érdekeltségű leányvállalatot alapított.

1992 májusában az Állami Vagyonügynökség államigazgatási felügyelet alá helyezte az FPV-t. Ezt a céget végelszámolással szüntették meg, a pesti fiókokat értékesítették. A korábbi Patyolat leányvállalatok közül a Harmat Textiltisztító Kft. a Patyolatot márkanévként használja.

Fotó:

Stühmer (és egy kis „zserbó”, a régi Fruttival meg Zizivel)

Magyarország legnagyobb csokoládégyárát Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester alapította 1868-ban Pesten, az Ősz (ma Szentkirályi) utcában. A folyamatosan bővülő és korszerűsödő gyár vevői közé tartozott Kugler Henrik cukrászmester is, aki csokoládé mártómasszát vásárolt tőle. Kugler visszavonulása után Gerbeaud Emilt bízta meg cukrászdája irányításával, Gerbeaud viszont hamarosan saját csokoládéüzemet létesített.)

Stühmer Frigyes 1890-es halála után örökösei vezették tovább a gyárat, amelynek fellendülése fia, Stühmer Géza nevéhez köthető. 1941-ben felhúzták az ország legnagyobb csokoládégyárát a Vágóhíd utcában. A Stühmernek olyan népszerű márkái voltak, mint például a "Tibi" csokoládé, a Frutti karamella és a Zizi drazsé.

A gyárat 1948-ban államosították, s beolvasztották a Magyar Édesipari Vállalatba, később az üzem felvette a Budapesti Csokoládégyár nevet. Az egri Stühmer Kft. 2006. július 10-én vásárolta meg a Stühmer márkanevet, amely így újjáéledt. Elkészültek az „újgenerációs” édességek, 2008-ban pedig Novaj községben átadták a Stühmer Csokoládéüzemet.

Ganz

A Ganz céget öntödeként 1845-ben alapította Ganz Ábrahám, aki hamarosan a Lánchíd beszállítója is lett. Az 1850-es években Ganz szabadalma alapján kezdték el a vasúti kerekek kéregöntését.

1867-es halála után Ganz Ábrahám családja 1869-ben eladta a gyárat, amelyből megalakult a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. Ezt Mechwart András irányította 1899-ig. 1874-től kezdték el gyártani a világhírű Mechwart-féle gabonaőrlő hengerszéket. Közben a villamos gépgyártás is elindult: az elektrotechnikai műhelyt 1878-ban alapították, ebből nőtt ki 1906-ban a Ganz Villamossági Rt.

A második világháború után államosították a Ganz gyárakat. Persze a szocializmus idején a komolyabb műszaki innováció helyett már a munkavégzés színvonalának fenntartása is nagy szónak számított. A Ganz Vagongyárat például hevesen bírálta a Szabad Nép 1953 áprilisában. A beszámoló szerint a gyárban, melynek „rendkívül fontos feladatai vannak exportterveink teljesítésében”, „igen sok a hiba”, és „egy hónappal ezelőtt növekedni kezdett a selejt aránya.” Ugyanezen lapszámban a Klement Gottwald Villamossági Gépgyárat (az egykori Ganz Villamossági Gyárat) viszont dicsérte a lap: „néhány nap óta különösen nagy lendületet adtak a munkának azok a díszes szavazóurnák, amelyeket a műhely három pontján állítottak fel”. A szavazóurnák felett díszes tábla hirdette: „Kiváló termelési eredményeiddel szavazz nap mint nap a népfrontra, erősítsd a békét!”

Az 1959-ben összevont Ganz-MÁVAG bomlása már a kommunizmus idején megkezdődött, de aztán a rendszerváltás után a cégek jelentős része eltűnt az erős konkurenciaharcban.

Fotó:

Bambi

Fotó:

Az ötvenes-hatvanas évek egyik jelképévé vált a szintetikus alapanyagból, kevés széndioxid hozzáadásával készült "narancsízű" Bambi, "a gyerekek kedvence". A két és fél decis csatos üvegben árult nedű sokáig az egyetlen üdítőital volt a magyar piacon. A Bambit 1947-ben a Hazai Szikvízüzem kezdte palackozni. A cég az államosítás után a Fővárosi Ásványvíz és Szikvíz Üzem kezelésébe került. Gyártását többször áthelyezték, 1960-tól az akkor már Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat (FÁJIV) névre hallgató cég Döbrentei téri palackozójába, ahol a megugrott kereslet miatt NDK-gépsorokat állítottak be. A hatvanas évek elején újdonság erejével hatott a hasonló alapanyagokból készült, de citromízűre kevert, szintén csatos üvegben, a FÁJIV által forgalomba hozott Utas üdítő, valamint a gyümölcsízű Erdei Bambi.

Jóllehet a licenc alapján, külföldről behozott sűrítményből gyártani kezdett amerikai üdítők közül elsőként a Coca-Cola jelent meg Magyarországon (1968, Kőbányai Likőrgyár), a Bambi "halálát" mégis a Pepsi okozta. A FÁJIV ugyanis a margitszigeti üzemben 1970-ben hozzálátott a Pepsi Cola palackozásához, ezért néhány hónappal korábban leállította a Bambit gyártó gépsorokat.

A Bambi nem tűnt el teljesen: a nevet a Bambi Eszpresszó is őrzi a Bem téren, a retró hangulattal együtt. De maga az ital sem enyészett el, bár ízét sokan kifogásolták egykor. A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. (BGYH) a 2000-es években megkeresett néhány idős „szakit”, akik egykor a Bambi gyártásánál közreműködtek és megpróbálták a korabelinél jobb minőségű alapanyagokból az üdítőt kikeverni. A kísérlet nyomán el is kezdték árulni a cég strandjain a Bambit, ahogyan azt a korabeli sláger megénekelte: „Úgy élvezem én a strandot”, és a strófa végén kiderült: „és még Bambi is kapható”.

Fotó:

Tungsram

Az 1874-ban Egger Bernát távírógépgyártó műhelyéből kifejlődött, s 1896-ban alakult Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. szinte kezdettől Újpesten működött. 1911-ben készült el az első gáztöltésű wolframszálas izzólámpa, amelynek sikere a termelés további fellendülését hozta. 1912-től használták a Tungsram márkanevet. A társaság kutatólaboratóriumában dolgozott Bródy Imre fizikus is, akinek alapkutatásai eredményezték a lámpabúra kriptonnal történő megtöltését 1931-ben, s ez forradalmasította az izzólámpagyártást. A cég 1925-től Tungsram márkanévvel rádiókat is készített.

A szocializmus idején a társaság nevét 1984-ben változtatták Tungsram Rt.-re, amelyet 1988-ban tényleges részvénytársasággá alakítottak, a fő tulajdonos a Magyar Hitelbank (MHB) lett. A társaság 1989-ben az osztrák Girozentrale vezette nyugati bankkonzorcium kezébe került, amely még abban az évben a többséget eladta a General Electricnek, majd az amerikai vállalat 1994-től már kizárólagos tulajdonosává vált a cégnek. A Tungsram ma is megtalálható egy másik, a GE-től független vállalat, a Tungsram-Schréder Világítási Berendezések Zrt. elnevezésében.

Mirelite

Az 1896-ban alakult Magyar Élelmiszerszállító és Áruforgalmi Rt. 1906-ban építette fel első hűtőházát Budapesten. A cég nem csak Magyarországon, hanem Európában is az első volt, sőt a világon is az úttörők között szerepelt. A gyorsan terjeszkedő és az 1930-as évektől Georgia néven szereplő cég szintén bekapcsolódott a mélyhűtött áruk készítésébe. A Pozsony melletti Diószegen 1943-ban létesített egy korszerű gyorsfagyasztó üzemet, termékeiket Frigelite márkanévvel hozták forgalomba.

Fotó:

A világháború után a Georgia újra elindította a gyorsfagyasztott áruk termelését, ám miután Diószeg ismét a határon kívülre került, 1947-ben a csepeli Szabadkikötőben létesített hűtőházat. A cég korábbi nevének, a Mezőgazdasági és Ipari Rt.-nek a rövidítéséből (MIR) és „ELITE” összegzéséből született az új márkanév: MIRELITE. Az államosítások nyomán hozták létre a Budapesti Hűtőipari Vállalatot (BHV) a mélyhűtött áruk gyártására. A BHV a gyorsfagyasztott termékei egy részét kezdetben Globus márkanéven forgalmazta, de előállított Mirelite márkanéven is árukat. A fagyasztott termékek 1959-től kerültek egységesen Mirelite emblémával forgalomba.

Hamarosan a márkanév magát a termékeket is jelölni kezdte a köznyelvben. A cég ellen azonban - amely 1988-tól Mirelite Hűtőipari Vállalat néven működött - 1998-ben felszámolási eljárás indult. A márkanevet azóta a Mirelite Csepel Hűtőipari Kft. használja.

Fotó:

Gelka – Javszer

1960-ban jött létre a Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat, közismert nevén a Gelka. Feladata volt, hogy a jogelőd Ravel (Rádió Vételtechnikai Vállalat), valamint az addig szétszórtan működő gyári márkaszervizek helyett országos vállalatként végezze el az elektromos berendezések javítását. Fénykorában, a nyolcvanas évek elején nyolcezer főt foglalkoztatott. A Gelka szolgáltatási diszpécserközpontja, amelyet Pestről a 333-333-as számon lehetett hívni, egyedülálló volt Európában, bár a cég inkább a vicclapokban, semmint a marketingtankönyvekben hagyott maga után nyomot. A rendszerváltás után a Gelka-központot és leányvállalatait felszámolták, az egyes szervizegységeket az ott dolgozókból alakult társaságok vették meg a névhasználati joggal együtt. A Gelka gyártótevékenységéről keveset tudni, de a neten találtunk olyan autóerősítőt, amelyet ilyen megnevezéssel láttak el.

Hasonló profilja volt az 1959-ben alapított Fővárosi Javító-Szerelő Vállalatnak (Javszer). A budapestieknek lakáskarbantartási és -felújítási munkákat végzett. Profilja folyamatosan bővült, a város területén mintegy 50 szervize volt. 1984-ben megszüntették, és kisvállalatokat hoztak létre belőle. A rendszerváltást jogutódként az 1991 óta Gázkészülék Javító Szerelő Kft. élte túl. A le nem védett Javszer megjelölést azonban ma is több kisebb-nagyobb cég használja. A korabeli humoristák és közemberek a Gelkához hasonlóan sokat viccelődtek e céggel is, Hofi Géza például előszeretettel hívta „Javszer Arafatnak” a palesztin politikai vezetőt annak idején.

Közért és Csemege

„Lemegyek a közértbe” - pár évtizeddel ezelőtt sem jelentett ez feltétlenül „márkanév”-megjelölést, az élelmiszerboltokat hívták így az emberek a „létező szocializmusban”. A Közért elnevezés azóta meg is szűnt, de sokan még ma is használják a kifejezést. 1948-ben jött létre egyébként a Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt., ennek a rövidítése vált köznévvé.

Az ötvenes évek kezdetén az elképesztő közellátási viszonyokat jól jellemzi a Magyar Nemzet 1950-es újévi számában megjelent közlemény. Eszerint "A korán reggel munkába induló lakosság bevásárlásainak megkönnyítése érdekében újév után a Közért, a Tejért, és a Hússzék üzleteket korábban nyitják. A belkereskedelmi miniszter rendeletére január 2-tól 417 Közért-fiók reggel 6-tól, illetve 7-től, 102 Hússzék-üzlet reggel 7-től, 273 tejfiók pedig reggel 6-tól délután 4-ig, 269 fiók pedig reggel 7-től délután 5-ig tart nyitva."

Fotó:

A Közért vállalat jogelődje volt a Budapest Székesfőváros Községi Élelmiszerárusító Üzeme (1911 óta). "Községi" boltjaiban forgalmazott árucikkek olcsóbbak voltak a konkurenciánál, így próbálta a törvényhatóság leszorítani az árakat. Az üzem 1948. május 15-éig működött, amíg a „Közért” létre nem jött. 1966-67-ben kezdődött meg a nagyobb alapterületű ABC áruházak építése, 1975-ig több mint ötvenet adtak át a vásárlóknak. A rendszerváltáskori privatizáció idején a már korábban feldarabolt „kerületi Közérteknek” 1670 boltjuk volt, további 24 üzlete volt a Budapesti Közért Vállalatnak, ez később - többszöri átalakulással - a Spar-hálózat része lett.

A Közért vállalat mellett működött negyven éven keresztül a Csemege Kereskedelmi Vállalat, amelyet (pontosabban jogelődjét) 1952-ben alapították azzal a céllal, hogy mint országos nagyvállalat példát mutasson a korszerű kereskedelmi módszerek és technika alkalmazásában, s nem utolsósorban árukínálatban. A vállalat nagy alapterületű ABC-áruházakat épített Budapesten, a Balatonnál és vidéki városokban. Privatizációja során a Csemege vállalat részvénycsomagját, illetve a teljes bolthálózatot az osztrák Meinl cég vásárolta meg, majd 1999-ben eladta a belga Delhaize-csoportnak, ezután Match logóval működött az üzletek többsége. Ma is létezik egyébként cégnévként a Csemege-Match Zrt.

MOM

1884-ben Budapestre hívták a német származású, a kolozsvári egyetemen mechanikusként dolgozó Ferdinand Süsst, hogy alapítson egy tanműhelyt magyar (finom)mechanikusok képzésére. Amikor 1900-ban az állami támogatás megszűnt és a tanműhely feloszlott, "Süss Nándor Féle Praecisios Mechanikai Intézet" néven finommechanikai vállalatot alapított Budán az Alkotás u. 9. szám alatt. Süss 1905-ben átköltöztette vállalatát egy Csörsz utcai új telephelyre, ahol 1918-ig vezette az intézetet. 1921-ben a cég megvette a Goerz vállalattól az optikaiüveg-csiszolás licencét, 1939-ben pedig felvette a Magyar Optikai Művek Rt. elnevezést. A második világháború kirobbanása előtt lépésről-lépésre haditermelésre specializálták a vállalatot.

Fotó:

Budapest ostromában a Csörsz utcai épületek 30 százaléka, a gépek és berendezések körülbelül 50 százaléka elpusztult. A gyár a háború után szovjet kézbe került, és így a MOM 1946-tól főként szovjet jóvátételi szállításokra precíziós tolómérőket, mikrométereket, szemüveglencséket, ébresztőórákat gyártott. 1952-ben ismét magyar állami tulajdonba vették, és a cég újra műszeripari nagyvállalattá fejlődött.

A 80-as évek végére a MOM csődhelyzetbe került, a vállalatot feldarabolták, az utódcégek jelentős része megszűnt. A cégtöredékek közül a mátészalkai optikailencse-gyár a belga Buchmané lett. Ezt a Buchmann-MOM Rt.-t a Hoya csoport vásárolta fel 1999-ben, a Hoya Lens Hungary Zrt. szérialencséket gyártásába kezdett Mátészalkán. Az asztali órákat és különféle mérlegeket gyártó dunaújvárosi MOMERT Rt. a menedzsment és a dolgozók kezébe került a rendszerváltás után, ma már konyhai kisgépekkel bővült a termékkínálatuk. A központi vállalat Csörsz utcai központi telepét egy német ingatlanfejlesztő vállalkozás, a Bajor Házépítők Kft. fémjelezte konzorcium vette meg, itt épült meg a MOM Park bevásárlóközpont.

A MOM épületeit 1998 elején kezdte bontani a német konzorcium, a következő évben láttak neki az építkezésnek, amely 2001-ben fejeződött be. A három irodatoronyot (Gellért, Gesztenyés, Sas) a fejlesztő cégcsoporttól 2003-ban megvásárolta a német Deutsche Bank. A mintegy 30 ezer négyzetméteres bevásárlóközpontból és a hozzávetőlegesen 17 250 négyzetméternyi irodából álló épületegyüttest a PBW Real Estate Fund NV vásárolta meg 2005 májusában, jelenleg pedig az AEW Europe tulajdonában van.

Orion

A vállalat elődei közül az elsőt Kremeneczky János bécsi izzólámpagyáros alapította 1913-ban "Magyar Wolframlámpagyár" néven. 1922-ben a bécsi gyáros egy másik céget is alapított "Kremeneczky Elektromos Művek Rt." néven, és egyidejűleg új korszerű gyárat épített a Váci út 99. szám alatt, ez a cég vette fel 1924-ben az "Orion Villamossági Rt." nevet. Az "Orion" márkavédjegy 1925-ben indult világhódító útjára elsősorban rádiólámpák, rádiócsövek és rádiókészülékek gyártásával. 1931-ben pénzügyi nehézségei miatt Kremeneczky kénytelen volt eladni budapesti gyárainak részvényeit az Egyesült Izzónak, amely tőkeerejével, piaci kapcsolataival nagy távlatokat nyitott az Orion gyár előtt. 1934-ben az Orion rádiók 90 százaléka már külföldön talált vevőre. Az úgynevezett néprádiók gyártását 1939-ben kezdték és 1954-ig folytatták, amely a gyár legnagyobb szériában készített rádiótípusa volt. 1942-ben az egész világ rádióexportjának mintegy 25-30 százalékát az Orion bonyolította le, és a világ sok országában gyártottak Orion licenc alapján rádiókat.

Fotó:

A háború után újjászervezték a termelést, s a gyár elsősorban háborús jóvátételre és szovjet megrendelésre dolgozott. 1947-ben a cég felvette az Orion Rádió- és Villamossági Vállalat nevet, egy évvel később államosították, 1949-ben pedig úgynevezett nemzeti vállalattá szervezték át. Több részleg leválasztása után a megmaradt Orion Kőbányára költözött. 1963-ig foglalkozott rádiókészülékek gyártásával, számos külföldön is ismert konstrukció (például Pacsirta, Fecske) került sorozatgyártásba. Az Orion fejlesztette ki és kezdte gyártani az első hazai tévéket: 1955 és 1975 között 40 készüléktípust dobtak piacra, s itt készült el 1968-ban az első magyar színestévé.

A KGST-piac összeomlása nehéz helyzetbe hozta az Oriont, és ellene csődeljárás indult 1991-ben. Helyzetén a dél-koreai Samsung céggel létrehozott vegyes vállalat, a saját boltban történő értékesítés sem segített. A vergődő vállalatot 1993-ban az orosz Jukosz olajóriás egyik érdekeltsége, a Juganszknyeftyegaz vásárolta meg az ÁVÜ-től, majd 1997-ben többséget szerzett benne a szingapúri Thakral-csoporthoz tartozó TPL Investments Pte Ltd., amelynek angol nyelvű honlapján megtaláltuk az Orion márkanéven forgalmazott termékeiket is, ahonnan a cég magyar oldalai is elérhetőek.

Friss állások Jobline.hu

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X