Kipróbáltuk a hajlítható telefont, ami megjavítja magát, ha összekarcolódik
Megnéztük, hogy mit tud a világ első hajlított és bizonyos mértékig hajlékony okostelefonja, az LG G Flex, melynek használói állítólag 45 százalékkal többet mosolyognak, mint mások. A készülék további érdekessége, hogy hátlapja önjavító anyagból készült: ha megkarcoljuk, begyógyítja magát. Teszt következik.
Nincs mit szépíteni a dolgot, szépen lassan szürkülnek napjaink okostelefonjai. A gyártók lényegében már csak abban versenyeznek egymással, hogy melyikük hány processzormagot tud belepréselni a legújabb modelljébe, illetve, hogy melyikük tud még nagyobb péklapátnyi készüléket lenyomni a vásárlók torkán. És akkor egyszer csak hirtelen egy koreai emberkének hirtelen kipattan a fejéből az ötlet: mi lenne, ha meghajlítanánk egy mobiltelefont? Valahogy így születhetett meg jelen tesztünk alanya, az LG G Flex.
Mennyire hajlított?
Képzeljünk el egy 1,4 méter átmérőjű hatalmas hengert, és ennek felületéből képzeletben vágjunk ki egy 160 milliméter hosszú részt. Ennyi az egész, máris a kezünkben a G Flex. (Az LG egyébként egy 1,8 méteres átmérőjű virtuális hengerrel is kísérletezett, azonban a gyakorlati tesztek azt mutatták, hogy az előbbi verzió a nyerő.) A készülék hosszirányban hajlított, szemben a Samsung-féle Galaxy Rounddal, ami széltében van meggörbítve. A G Flex mindössze 7,9 milliméter vastag, azonban ha az ívet is belevesszük a számításba, akkor már 8,7 milliméterrel kell kalkulálnunk. Farzsebbe ugyan jobban becsusszan, oldalzsebben viszont több helyet foglal.
Miért jó ez nekünk?
Az ívelt kivitel legfontosabb előnye, hogy ezáltal a szánkhoz közelebb kerülhet a mikrofon, ami az LG szerint 3 dB-es hangerő-növekedést jelent. Az sem rossz dolog, hogy az asztalra a kijelzőjével lefelé helyezett telefon csak két ponton érintkezik az alatta lévő felülettel, ha pedig háttal lefelé tesszük az asztalra a készüléket, akkor az ívelt kialakítás miatt a hangszóró soha sincs letakarva. Csökkent továbbá a kijelző tükröződése, bár ennek mértéke minimálisnak mondható. Az LG ezenkívül az IMAX mozik ívelt vásznával is példálózik, és arról tesz említést, hogy egy 30 centiméteres távolságból nézett G Flex olyan érzést kelt bennünk, mintha egy 60 colos tévé előtt 3 méterről pislognánk.
Örülünk, Vincent?
Az LG egyik kutatása során kiderült, hogy a tesztalanyok 45 százalékkal több mosolyt engedtek el akkor, ha az adott rövidfilmet ívelt kijelzőn nézték, és nem hagyományos lapos képmegjelenítőn. Ha ezen az enyhén marketing bullshit kategóriás tényen sikerül továbblendülnünk, érdemes megjegyezni, hogy a G Flex bizonyos mértékig hajlékony is, és elviseli, ha 32 kilogrammos ráhatással megpróbáljuk kiegyenesíteni. No és persze, ezt követően azonnal visszanyeri eredeti formáját.
És ha már visszanyerés: a különleges, enyhén rugalmas bevonatot kapott hátlap képes arra, hogy körülbelül 2 perc alatt megszabaduljon a felületén felbukkanó kisebb karcoktól. Ez utóbbiak maximum 0,7 milliméter mélyek lehetnek, a "gyógyulás" pedig magasabb hőmérsékleten gyorsabban megy végbe. Magyarul szikével ne nagyon essünk neki a hátlapnak, és azt is tartsuk szem előtt, hogy egy meleg szobában fürgébben tűnnek el a karcok, mint a kinti cidriben.
Nagyképű
Könnyen kikövetkeztethető, hogy természetesen a kijelző is hajlított. A Plastic OLED technológia révén a panel 45 százalékkal vékonyabb a hagyományos Glass OLED-edeknél, és a G Flexbe szerelt display 6 colos képátlón 1280x720 pixelt vonultat fel. És itt, a pixeleknél kezdődnek a problémák. Bár a gagyi PenTile helyett a jobb RGB mátrixhoz van szerencsénk, a mindössze 245 ppi-s pixelsűrűség ma már elég karcsúnak mondható (HTC One: 469 ppi), ezenkívül sajnos a képzaj is belerondít a vizuális összképbe. Ezzel szemben a napos oldalra sorolható a nagy kontrasztarány, illetve az OLED által lehetővé tett valódi mély feketeség.
Standby módból egy laza dupla pöcögtetéssel felébreszthető a telefon, a frontkamera pedig folyamatosan figyeli a tekintetünket, és amíg nézzük, addig nem kapcsolja ki a kijelzőt, illetve ha oldalra pillantunk, addig szünetelteti a videólejátszást. Vajon honnan ilyen ismerősek ezek a funkciók?
Hátulgombolós
A gyártó aktuális flagship kategóriás készüléke, a G2 volt az a telefon, mely bevezette a teljesen gombmentes oldaléleket és frontoldalt, és a hátlapra száműzte a megmaradt néhány nyomógombot. Hasonló a G Flex kialakítása is: a hátoldal felső szekciójában, a kameramodul mellett található a többek közt bekapcsolásra és hangerőállításra is használható gombtriumvirátus, melynek középső tagja egy méretes notifikációs LED-et is magában rejt. Bár az újfajta megoldás némi megszokást igényel, az ergonómia teljesen rendben van, hiszen a mutatóujjunk amúgyis ezen a környéken szokott megpihenni a telefon hátoldalán.
Személyre szabható
Gyorsan el kell felejteni a Nexus 5-féle vegytiszta Android-életérzést, mert ebben a készülékben gőzerővel dübörög az LG saját Optimus UI kezelőfelülete, ami már a G2-n is bizonyított, és ezúttal sem kell csalatkoznunk benne. A kezdő felhasználók szinte egy butamobil szintjére egyszerűsíthetik a telefon kezelését az úgynevezett EaseHome funkció révén, a haladók pedig belevethetik magukat a teljes értékű Optimus UI már-már túlburjánzó szolgáltatáskínálatába.
A Qslide olyan miniappokat vonultat fel, melyek a kijelzőn bárhova odapakolhatók, átméretezhetők, és még az áttetszőségük is állítható, a Dual Window pedig kétablakos kezelhetőséget biztosít. Az ablakok között simán működik a copy-paste, a Samsung hasonló megoldásához képest viszont visszalépést jelent, hogy egy alkalmazásnak egyszerre csak egy példánya nyitható meg. A kijelző alsó sorában lévő virtuális gombok valami elképesztő szinten variálhatók, változtatható a számuk, a sorrendjük, és még az elhelyezkedésük is.
Szoftveres felhozatal
Az LG sajnos most sem hazudtolja meg önmagát a tekintetben, hogy a G Flexre is egy elég régi Android release-t pakolt fel – kár lenne szépíteni, a készüléken futó 4.2-es Jelly Beant még 2012 novemberében jelentette be a Google. Nem tudni, hogy a 4.4-es KitKat-frissítés mikor érkezik majd meg.
A helyzetet némiképp megmenti az LG saját szoftveres felhozatala, ez teljesen rendben van. A VuTalk kompatibilis névjegyzék remekül kezelhető, a böngésző villámgyors, és kapunk még számológépet, diktafont, ébresztőt, feladatkezelőt, kétféle jegyzetkészítőt, fájlkezelőt, illetve a Word/Excel/PowerPoint dokumentumok megnyitására is alkalmas Polaris Viewer 5-öt is kapunk. Az LG Backup révén akár előre ütemezett biztonsági mentéseket is készíthetünk, az akár a lock-screenről is elérhető QuickTheater pedig újszerű kép- és videómegtekintési lehetőségeket vonultat fel. Adott továbbá a sztereó FM-rádió, a hangszínszabályzós és kiváló hangzású zenelejátszó, valamint a feliratokat is megjelenítő, hivatalos DivX HD minősítésű videólejátszó.
Extrák, kamera
Az okos csengőhang funkciót aktiválva, nagy külső zaj esetén a telefon hangosabban csörög, az egykezes üzemmód pedig sokat segít a hatalmas phablet mindennapi kezelésében. A vendég feature révén akár egy ismerősünknek, vagy a gyermekünknek is odaadhatjuk a telefont, annak veszélye nélkül, hogy esetleg valamilyen nem éppen nekik szánt tartalomhoz/apphoz férnének hozzá.
A 13 megapixeles kamera már ismerős lehet az LG G2-ből, azzal viszont meg kell barátkoznunk, hogy az f2,4-es fényerejű optikás modulból ezúttal kispórolták az optikai képstabilizátort. Remek dolog a HDR funkció, a sorozatfelvevő, az intelligens automatikus üzemmód, illetve a lehetőség, hogy a két kamera akár egyszerre is használható. A videófelvevő is ott van a szeren, hiszen Full HD-ben akár 60 fps-re is képes, ha pedig beérjük a normál 30 fps-sel, akkor Ultra HD felbontás és 30 Mbit/s-os bitráta a jutalmunk.
Belsőségek
A motorháztető alá a Qualcomm egyik legnagyobb teljesítményű chipsete, a Snapdragon 800 került, mely a négy darab 2,3 GHz-es processzormag és az Adreno 330-as grafikusgyorsító révén nagyjából minden körülmények között elég erőt biztosít. A 2 GB RAM is teljesen rendben van, és ha már a microSD bővíthetőséget sajnos elbukjuk, akkor legalább nem 16, hanem 32 GB kapacitású a belső memória, melyből egyébként alaphelyzetben csak 24 GB szabad.
Az LTE 150/50 Mbit/s-os tempóval száguld, a HSPA+ maximum 42/5,76 Mbit/s-ra képes, ezenkívül pedig a/b/g/n/ac szabványú dual-band Wi-Fi-t, Bluetooth 4.0-át, NFC-t, GPS-t és infravörös portot is kapunk. Ez utóbbi kivételesen nem a telefon felső élébe, hanem a hátlapba, a kamera mellé került, így tévé-távirányításhoz már nem kell vízszintesen tartani a készüléket.
A hajlított lítium-polimer akkumulátorról csak szuperlatívuszokban nyilatkozhatunk, hiszen 3500 mAh kapacitása adott esetben akár 2,5-3 napos használati időt is elérhetővé tesz, ami ezekben az amperínséges időkben mindenképpen jól hangzik.
Verdikt
Az LG G Flex az egyre egysíkúbb okostelefon-piac egyik üde színfoltja, ami világmegváltásra ugyan semmiképpen sem képes, a tömegből kitűnni vágyók számára viszont remek alternatíva lehet. Bár az LG saját felhasználói felülete gyorsan megszerethető, sajnos fekete pont jár a régi Android verzióért, és bár a készülék belsejében nagyon komoly hardver figyel, a kijelző képminősége sajnos messze van a tökéletestől.
Ezek függvényében az itthoni 160 ezer forintos kártyafüggetlen kezdőár enyhén meredeknek mondható, igaz a tekintetben akár érthető is, hogy a G Flexnek felénk abszolút nincs riválisa. Az ugyancsak hajlított Samsung Galaxy Round (Full HD kijelző, 3 GB RAM) ugyanis csak Dél-Koreában kapható.
Ha érdeklik a mobilok és a tesztek, lájkolja és figyelje a hvg.hu Tech rovatának facebookos oldalát.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
