szerző:
László Ferenc

Az LG a csendes evolúció helyett ezúttal az óvatos, de azért zajos revolúció mellett tette le voksát, a gyártó legújabb zászlóshajó kategóriás okostelefonja külcsín, kamera és modularitás fronton egyaránt új korszakot nyit.

Az LG csúcskategóriás okostelefonjai az elmúlt időkben igen komoly törzsfejlődésen mentek keresztül, azonban míg a szolgáltatási kör és a sebesség értelemszerűen minden évben szépen nőtt, addig az alappillérek gyakorlatilag változatlanok maradtak. És hát valljuk be, ez a legtöbb gyártó készülékeire igaz. Az LG vélhetően (és joggal) attól félt, hogy egy enyhén ráncfelvarrt G4 2016-ban a legtöbb vásárló számára már kevés lenne, éppen ezért húzott egy merészet, és a Samsung Galaxy S7-tel egy időben egy olyan G5-öt jelentett be, mely lényegében minden fronton szakít a hagyományokkal.

©

Úgy tűnik, nem igazán jött be az LG G4-nél nagy csinnadrattával bejelentett bőrborítás, a gyártó aktuális csúcsmobiljának háza táján idén már minden a fémről szól. Olyannyira, hogy a G5 borításának teljes egésze ebből a rideg, ám igen minőségi anyagból készült. A koreai fejlesztőknek sikerült megoldaniuk, hogy a borítás egységébe egyetlen antennacsík se rondítson bele, mégpedig úgy, hogy a fémváz felszínét vastagon bevonták egy speciális, puha tapintású anyaggal. Ennek hátránya viszont, hogy a fém hűvös tapintásérzetéből ezúttal semmit sem kapunk, és a laikusok könnyen hihetik műanyagnak azt, ami valahol mélyen ténylegesen fém.

Maga a készülék dizájnja sem sikerült makulátlanra, ebben a tekintetben az S7 vagy az iPhone 6s köröket ver a G5-re. Ergonómia tantárgyból viszont jár a kiváló osztályzat, mely egyrészt a kezelőszervek optimális elhelyezésének köszönhető, illetve annak, hogy a telefon némileg kisebb lett elődjénél, és a lekerekítései is szebben-jobban sikerültek.

©

Felszereltség

Az LG által ápolt hagyományoktól eltérően a hangerőállító gombok nem a hátlap közepén, hanem a baloldali élen kaptak helyet, ettől függetlenül a bekapcsológomb maradt a régi, hátsó helyén, és immár egy remek ujjlenyomatszenzornak is helyet ad. Az érzékelő gyorsan tanítható, fürgén és pontosan végzi a dolgát, és többek közt a készülék feloldására, valamint különböző tartalmak levédésére használható.

Jobboldalról pöckölhető ki a nanoSIM-et és microSD-t magába fogadó kis tálca, amelybe az egyik G5-variáns esetén két SIM is helyezhető. Felülre került a 3,5 milliméteres jack dugalj, az egyik mikrofon és az infravörös port: ez utóbbi az S7-ből sajnos kimaradt, és a G5 tanítható szenzora remek példa arra, hogy egy okostelefonnal milyen remek dolog távirányítani a különböző otthoni kütyüinket, a tévét vagy a légkondit.

©

A másik mikrofon az alsó élen landolt, ahol az egyetlen, de korrekt minőségű kihangosító hangszóró, illetve a rendszercsatlakozó társaságát élvezi. Ez utóbbi a legújabb, szimmetrikus USB Type-C fajtából való, amely ráadásul a szélsebes USB 3.0 technológiával is kompatibilis.

A fémház miatt az LG nem tudott vezeték nélküli tölthetőséget varázsolni a G5-be, de ezt némiképp feledteti, hogy a gyári vezetékes töltő gyors. Alig 80 perc kell ahhoz, hogy nulláról teljesen feltöltsük az aksit – habár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ennek egyik oka a 3000-ről 2800 mAh-ra olvadt kapacitás. A használati idő alapvetően korrekt, de a riválisok ma már általában többet tudnak: tapasztalatunk szerint normál használat mellett a nap végén már töltőért kiállt a készülék.

Modularitás

Az LG G5 különlegességét egy apró nyomógomb jelenti, amelynek benyomása után a készülék alsó 1 centis szekciója eltávolítható. Mivel ebbe a készülékvégbe van beleillesztve az akkumulátor, könnyen cserélhetjük kézileg is egy teljesen feltöltött pótaksira. Ez azonban még csak a kezdet, ugyanis az ily módon szétszedhető G5 alsó szekciójába számos különböző modul, vagy ahogy a gyártó hívja, "barát" (friend) csatlakoztatható. A nyílt moduláris platformhoz kapható például exponáló gombbal és 1200 mAh extra energiával támadó kameramarkolat, illetve kiváló hangminőséget produkáló B&O audiomodul, illetve érkezőben van egy USB-n keresztül csatlakoztatható VR szemüveg, valamint egy a telefonnal vezeték nélkül kommunikáló 360 fokos kamera.

©

Jól látszik, hogy ez egyelőre a modularitásnak még nem az a foka, amikor az ember magának legózza össze a mobiljának a kijelzőjét, chipsetét, memóriáját és kameráját, mindenesetre jelzi, hogy

az LG a riválisaitól eltérően legalább már elindult valamilyen irányban.

Kijelző

Miközben a hatalmasnak nevezhető QHD felbontás változatlan maradt, a képátló 5,5-ről 5,3 colra csökkent, így a már amúgy sem rossz képminőség a még nagyobb pixelsűrűség miatt kicsit tovább javult. A Quantum IPS LCD azonban nemcsak felbontás, hanem többek közt színvisszaadás, fényerő és betekintési szögek tekintetében is brillírozik. Az akár dupla koppintással is felébreszthető kijelző védelméről Gorilla Glass 4 gondoskodik, amelyet azonban nem árt óvatosan nyomkodni: tapasztalatunk szerint a nagyobb erőbehatás furcsa módon hullámokat generálhat a képernyőn.

A modularitás ára, hogy az LCD melletti kávák a korábbiaknál vastagabbak, vagyis a G5-ön több a kihasználatlan felület, mint az elődein.

©

Újdonság, hogy a kijelző inaktív állapotában is képes megjeleníteni a pontos időt, a dátumot és néhány értesítést: az S7-ben lévő AMOLED kijelző ezen kijelzését jobban lehet látni, viszont érdekes módon az LG egyedi vezérlésű LCD-je kevesebbet fogyaszt ebben az üzemmódban.

Kamera

Nemrég járt nálunk a dupla-hátsókamerás Huawei P9, amelybe azért került két fényleső, hogy ily módon javítható legyen a képminőség, főleg rossz fényviszonyok mellett. A G5 hátoldalán is két kamera figyel, de teljesen más megfontolásból: míg az egyikkel teljesen hagyományos fotók készíthetők, addig a másikkal kétszer nagyobb látószöggel örökíthetjük meg a bennünket körülvevő világot. A két kamera között villámgyorsan válthatunk, és nagylátószögű módban elképesztően látványos képeket készíthetünk. Olyan hatalmas a látószög, hogy adott esetben még a készülék oldalán pihenő ujjaink is felbukkanhatnak az elkészült felvételeken – a fotók körülbelül olyanok, mintha valamilyen egyedi perspektívájú akciókamerával készítettük volna őket.

©

Megjegyzendő, hogy míg a normál üzemmódban használt kamera 16 megapixeles felbontású, addig a társa csak 8 megapixeles, és a fényérzékelés szempontjából is gyengébb, ettől függetlenül mindkét kamerával maximálisan elégedettek lehetünk. Ráadásul a G5 nemcsak a kezdő, hanem a haladó fotósoknak is a kedvében jár, hiszen rengeteg manuális beállítási lehetőséget, illetve RAW üzemmódot is felvonultat.

A videófelvevő megugorja a manapság már elvárt 4K szintet, ellenben kár, hogy Full HD-ben csak 30 fps sebességre képes. Az pedig még rosszabb, hogy a videórögzítő 720p felbontású és 120 fps sebességű lassítós funkciója egyenesen csapnivaló minőségű.

©

Szoftver

Az Android 6.0.1 operációs rendszerre az LG UX 5.0 felhasználói felületet húzták rá: ezen jól érződik az androidos gyártók körében mostanság egyre kedveltebb áramvonalasítási szándék. Magyarul a felesleges funkciók a kukában landoltak, hogy a felhasználó ne érezze elveszve magát az opciók és lehetőségek már-már túlburjánzó erdejében. Ennek jegyében a G5 alaphelyzetben egy a Huaweiéhez hasonló, hagyományos főmenü nélküli kezelőfelületet tár elénk, de azért megadja a lehetőséget, hogy bármikor visszatérjünk a jó öreg app drawernek emlegetett alkalmazáslistázós megoldáshoz.

©

Az osztott képernyős üzemmód kigyomlálásán meglepődtünk, de a képernyőn bármikor, bárhol lebegő miniappok azért megmaradtak.

Hardver

Tavaly az LG nagyon óvatos volt, amikor a túlmelegedésre hajlamos Snapdragon 810-es helyett a szerényebb sebességű 808-as kistesó chipsetjét szerelte be a G4-be, idén viszont nem volt oka hasonló elővigyázatosságra. A Qualcomm idei csúcskategóriás chipje, a Snapdragon 820 ugyanis nemcsak hatalmas teljesítményű, hanem végre a melegedésével és a fogyasztásával sincsenek gondok, így aztán az erre épülő G5 pontosan olyan ellentmondást nem tűrő tempót diktál szinte teljesen hideg fejjel, mint ami egy 2016-os abszolút csúcsmobiltól teljes joggal elvárható. A 4 GB RAM mellett 32 GB flashmemóriát kapunk, amelyből alaphelyzetben mintegy 22 GB szabad, és természetesen adott a microSD-bővíthetőség. Az LTE mobilnet maximum 450 Mbit/s-os tempóval hasít, a kétsávos wifi mindent tud, a Bluetooth 4.2 szabványú, és persze NFC-t, valamint mindentudó GPS-vevőt is kapunk.

©

Verdikt

+: relatíve kompakt kivitel, antennacsíkoktól mentes fémház, remek kijelző, hatalmas látószögű üzemmód, bővíthető memória, infravörös port, FM-rádió, USB Type-C csatlakozó, cserélhető akkumulátor, moduláris opciók

: unalmas külcsín, az akkumulátor lehetne nagyobb kapacitású, nincs vezeték nélküli töltési lehetőség, a videófelvevőn lehetne tuningolni, nem vízálló

Az LG G5 egy remekül sikerült, vérbeli 2016-os csúcsmobil, amely azonban "Mátyás király"-üzemmódban van: az unalmas és egyszerűnek tűnő álruha miatt kevesen ismerik fel benne az uralkodót. A hivalkodó külcsíntől mentes mobilok rajongói persze pont emiatt szeretni fogják a G5-öt, ezt a kiváló telefont.

Az első moduláris okostelefonnal beharangozott készülékben modularitás egyelőre gyerekcipőben jár, de egyelőre az sem világos, hogy milyen igény mutatkozik majd ilyesmire a piacon. Az mindenesetre pozitívum, hogy az LG egy bármely gyártó által szabadon használható nyílt platformként tekint erre a lehetőségre. Cikkünk írásakor az LG G5 kártyafüggetlen hivatalos listaára 230 ezer forint.

A többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.

Csatlakozzon a HVG Pártoló Tagsághoz!

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!