A pénz az nálunk a legkevesebb. Vonatkozik ez természetesen a Magyar Honvédségre is, amely évek óta csökkenő vagy befagyasztott büdzsével látja el hazánk védelmének alkotmányos kötelességét ("Magyarország függetlenségének, területi épségének és határainak katonai védelme"). Illetve, mint az sejthető és tudható, nem látja el, a meginterjúvolt szakértő szerint Magyarországnak lényegében nincs bevethető hadereje, az ország szinte védtelen lenne egy külső támadás esetén. Ugyanezt olvashattuk két éve is: "Magyarország hadereje még papíron is minimális, a valóságban pedig elkeserítően gyenge."

Ugyanaz a hadsereg tehát, amelyik legalapvetőbb feladatainak ellátására sem alkalmas (de még a honvédségi betegotthonát is kénytelen becsukni, utcára rakva úgy százhúsz ápoltat), büszkén ünnepli új informatikai központját, legalább van kibernetikai agy, ha már se kezünk, se lábunk, na jó, egyezzünk ki döntetlenben. Van itt viszont még valami, amit ugyanez a honvédség művel.

Ugyanez a honvédség a miniszter elhatározása szerint még az idén védelmi együttműködési megállapodásokat fog kötni a következő országokkal: Kína, India, Kazahsztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Grúzia. Az évszám pedig már csak azért sem 1963, hanem 2013, mert ötven éve a felsorolt országok zöme még nem is létezett, hiszen egy azóta megszűnt másik ország részei voltak. Itt érdemes a T. Olvasó figyelmét felhívni arra, hogy Magyarország egy 1997-es népszavazás eredményeként a NATO tagja, hogy tehát itten egy újabb területen kezdődhetett meg az ország lassú kivonulása a nyugati kultúrkörből.

Keleti nyitás – élcelődhetnénk, de ne tegyük. Hende Csaba új Varsói Szerződése egyáltalán nem szórakoztató. Egy dolog, ha Szijjártó Péter egzotikus diktatúrákba utazik magyar állampapírokat meg hazát árulni, és teljesen másik – mondhatni: adott esetben akár véresen komoly – dolog katonailag szervezetten együttműködni olyan rezsimekkel, amelyeknek közös jellemzőjük a politikai és vallási kisebbségek üldözése, a kínzás, a média kontrollja, a civil társadalom elnyomása. Kazahsztánnal kapcsolatban például az Európai Parlament azt a határozatot fogadta el tavaly novemberben, hogy az EU kösse kőkemény emberi jogi engedményekhez a kétoldalú kapcsolatok bővítését. Nyilván nem kell magyarázni, mit jelent egy ilyen rezsim szempontjából, ha a belföldön is bármikor bevethető haderőnek olyan stabil, megbízható békepartnere van, mint Magyarország.

Azt viszont nemcsak hazai pályán, hanem uniós és NATO-beli barátainknak is illene megmagyarázni, mit is keresünk mi a keleti végeken. Mert ha pénzt, akkor az még bővebb magyarázatra szorul.