szerző:
Tallián Miklós

Nyugati, működő intézményrendszert senki sem ígér. De nem is tudják, mi az.

Vasárnap országgyűlési választás lesz, amelyet nagy valószínűséggel megnyer a Fidesz. Ez elég kellemetlen lesz, tekintve a kormányzás eddigi színvonalát. Várhatóan minden eddiginél jobb eredményt fog elérni a Jobbik, ami több mint kellemetlen lesz, tekintve a Jobbikot magát. A valamelyik nem jobboldali ellenzéki pártot támogató véleményekben közös, hogy ennek elkerülése, vagy legalább az arányok javítása érdekében félre kell tenni minden ellenszenvünket, és taktikai alapon szavazni. Mert különben a baj még nagyobb, visszafordíthatatlan lesz, és tényleg mindenünket ellopják.

Logikus gondolatmenet, de tökéletesen téves. A magyar képviseleti demokrácia ugyanis 2014-re oda jutott, hogy az egyetlen felelős döntés bojkottálni a választásokat. Miért? Három alapvető okból.

Az egyik, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere semmilyen szempontból nem nevezhető rendszernek. A rendszer alapja, hogy a miniszterelnöki kabinet bulvárszakértői kitalálnak valamilyen ellenséget (EU, rezsi, Gyurcsány stb.), majd a miniszterelnök pártján belül is egyedüli karizmáját bevetve feltüzelnek kellő számú választópolgárt, és szimbolikusan „megnyerik” a csatát, és ha az indulat kifújt, nem tudnak mit csinálni, akármi is lett a végeredmény (többnyire mindenkinek rosszabb, mint a kiinduló állapot). Ezt a fajta, egyetlen dologra irányuló indulat által vezérelt politikai közösséget nevezte James Madison factionnek.

A jelenség természetes logikájából adódik, hogy az erre épülő rendszer nem konszolidálható, ebből pedig következik, hogy mindig minden intézkedés ad hoc, előzetes gondolkodás és utólagos értékelés nélkül zajlik annak feltételezésével, hogy a NER állama mindent jobban tud, és még a legnyilvánvalóbb hibák sem ismerhetőek el. Vagyis mindent azonnal kőbe kell vésni. Ha trafik, ha közmű-államosítás, ha atomerőmű, ha bármi más.

Ebből azonban az is következik, hogy a legsúlyosabb kártétel már megtörtént, és egykönnyen, egy választáson nem javítható: Magyarországról mindenki megtanulta, hogy jogai és befektetései mekkora biztonságban vannak (nem túl nagy), és hogy a környezetet bármelyik pillanatban megváltoztathatja egy zugügyvédi készségekkel megírt, ezerféleképp értelmezhető paragrafus. Az ilyen rendszerek általában nem tarthatóak fenn a végtelenségig (sokáig igen, a végtelenségig nem), és volna abban némi igazságosság, ha a kitalálói fejére omlana az egész, nem máséra. Persze a fenntarthatatlanságot még a NER maga is érzi, és tesz ellene, többek közt a választási törvénnyel is, és ez elvezet a következő okhoz.

A második ok tehát, amiért nem érdemes szavazni menni, az az, hogy ez formálisan ugyan választás lesz, de a választási szabályok, a választást felügyelő szervek, a média és minden egyéb járulékos rendszer átrendezésével az esélyek egyenlősége nem biztosított. Akkor sem volna biztosított, ha az ellenzék nem a macskás képek színvonalán lenne leragadva.

Azonban, és ez a harmadik ok, ha az ellenzék legalább az internetes macskás képek színvonalát tudná stabilan hozni, már annak is örülni kellene. Nemcsak arról van szó, hogy a kormányváltás kimondott célja a kifizetések előmozdítása, meg hogy az ellenzék és háttérértelmisége számos praktikus kérdésben képes még az Orbán-kormánynál is borzasztóbb javaslatokkal előállni, mint például fenntartható és igazságos rezsicsökkentés.

Hanem hogy köztük sincs senki, aki felvállalná egy működő, nyugati típusú intézményrendszer kialakítását. Vagy legalább tudná, hogy milyen az. Vagy legalább érezne némi késztetést, hogy megtanulja. Röviden egyébként el lehet mondani, miről van szó: valami olyasmi, ahol nem egy darab, nyilvános panaszládaként működő bírói testület bírálja felül a parlamenti döntéseket, hanem tényleges hatáskörrel bíró politikai intézmények tartják egymást egyensúlyban, mert ez az érdekük, és a rendszerben nem szerezhető egy választással formálisan is korlátlan hatalom. Meg kell jegyezni, hogy ennek a követelménynek az LMP sem felel meg, a bázisdemokratikus, civil akciókból politikát csináló attitűd lényegileg ellentétes a jólétet teremtő, modern, intézményesült képviseleti demokráciával. Egyéb praktikus kérdésekben pedig ők is képesek voltak a Fideszt alulmúló gondolatokkal előállni, illetve szimbolikus kérdésekben a legrosszabb, legfeleslegesebb pillanatokban egyetérteni a kormánnyal. Ez egyébként jellemzően a „nemzetpolitikai” kérdésekben történt, ami azt mutatja, hogy körülbelül annyira nincs fogalmuk a külpolitikáról (mert ezt a szakterületet valójában így hívják), mint Semjén Zsoltnak.

Összefoglalva tehát vasárnap egy tisztességtelen választáson lehetne választani körülbelül azonos okokból inkompetens pártok közül úgy, hogy egyik eredmény sem vezetne lényegi javuláshoz. Annyi előremutatóbbat lehetne ennél csinálni.

Cikk megosztása
Címkék