Szalai Erzsébet: Azzal kezdem, hogy számomra a baloldaliság nem ideológia, vagy politika, hanem alapvetően emberi attitűd. Lényege, hogy a baloldali ember mindig ösztönösen a gyengék oldalára áll az erősekkel szemben. Ebben az értelemben a most hatalomra került magyar kormány, tekintettel legutóbbi intézkedéseire is, csak igen korlátozottan nevezhető baloldalinak. Bár azt sem lehet állítani róla, hogy teljesen jobboldali. Ez utóbbi jelző a Bokros-csomagra illett, mert az csak a lakosságot sújtotta. Az Új Egyensúly program is nagyobb részben a az emberektől vesz el, de azért nem tagadható, hogy vannak benne olyan intézkedések is, melyek a terhek egy részét a tőkére hárítják. Ilyen a bankadó, a szolidaritási adó, vagy a társasági adó emelése, mely pénzügyi körökben máris nagy ellenállásba ütközött. A televízió is beszámolt Gyurcsány konfliktusáról Széles Gáborral, aki mint a Vállalkozók Szövetségének elnöke kilátásba helyezte, hogy a cégek egy része a magas adók elől Szlovákiába települ majd át. Ugyanakkor, legalábbis eddig, szó volt arról is, hogy a legszegényebb rétegnek kompenzálják a gázár emelését.

hvg.hu: Miért csapták be a politikusok a magyar választókat?

Sz.E.:Rossz szándékból fakadó megtévesztésről nem lehet beszélni, már csak azért sem, mert az összes kormány, Antall Józsefé és Horn Gyuláé, Orbán Viktoré és Gyurcsány Ferencé egyaránt, kivétel nélkül, megszegték a választóknak tett ígéreteiket. Ennek mélyebb, strukturális oka van, összefügg a kelet-közép-európai térség huszadik századi sorsának alakulásával. Arról van szó, hogy a szovjet birodalom felbomlásával totális győzelmet aratott a kapitalizmus, mely ezzel egyidejűleg történelmének legnagyobb válságába sodródott. A globalizálódó tőke igényeinek kielégítése és a választók megnyerése a kampányidőszakban, majd a tett igéretek akár csak a legkísebb részben való teljesítése együttesen a térség valamennyi gazdaságában külső és belső eladósodáshoz vezetett. Andor László közgazdász néhány évvel ezelőtt ezt a helyzetet „a rendszerváltó országok fiskális válságaként” jellemezte. Az igaz persze, hogy nem csak Magyarország és a környező országok vannak ebben a helyzetben, hiszen az egész világon növekszik az eladósodott országok száma.

A globális tőke minden országtól tökéletes pénzügyi fegyelmet követel, csak a legerősebbnek, az USA-nak nézi el, hogy sorozatosan áthágja az ahhoz kapcsolódó szabályokat. Ez a helyzet tarthatatlan, politikai robbanáshoz vezethet majd. Nyugat-Európa sem viseli el sokáig a regressziót. Földrészünk szerencsésebb felén egészen addig virágzott a „jóléti kapitalizmus”, ameddig a rendszernek volt ellensúly a szovjet birodalom képében. Ahogy ezt az „ellensúlyt” felszámolta a globális tőke, nyomban elkezdte felszámolni a nyugat-európai „jóléti kapitalizmus” modelljét is. Most már ott tartunk, hogy a globális tőke egyre kevébé tűri meg a többpártrendszerű parlament demokráciát, az erős politikai ellenzéket. A földrész legerősebb államában, a Német Szövetségi Köztársaságban nagykoalíció létesült, azért hogy a nagy pártok együttes erővel hajtsák végre a gazdasági kényszerintézkedéseket.

hvg.hu: Ez azért meglehetősen ijesztően hangzik, remélem, a sötét jóslat nem válik valóra. A kapitalizmus legnagyobb válságáról mondottak pedig eszembe juttatják a régi viccet: „de szép halál!”. Mindenestre tény, hogy Ön, néhány más neves radikális értelmiségivel, így Tamás Gáspár Miklóssal együtt kötődik a globalizmus ellen fellépő ATTAC nevű nemzetközi szervezethez. ( Association for the Taxation of Financial Transactions for the Aid of Citizens , magyarul: Szövetség a Pénzügyi Tranzakciók Megadóztatásáért a Polgárok Érdekében; az angol név kezdőbetűi sokatmondóan a „támadás”-ra hajaznak). Ráadásul az az ember benyomása, ez a rendszerkritika nagyon is hasonlít ahhoz, ahogy a szélsőjobboldal ostorozza a nemzetközi kapitalizmust.

.Sz.E.:Volt, aki sokkal durvábban fogalmazott. Néhány éve Szelényi Ivánnal együtt azzal vádoltak, hogy „csurkista kommunista” vagyok. Szelényi akkor azt mondta: „Nem tudok úgy gondolkodni, hogy közben állandóan azt figyelem, mit mondanak a radikális nacionalisták, azért azt biztos nem mondom.” Kár lenne ugyanis tagadni: a szélsőjobboldal számos jelenséget pontosan érzékel. Ugyanakkor a következtetéseik kiindulópontja és a végpontja alapvetően téves. Csurkáék a globalizációt valamiféle zsidó-plutokrata összeesküvésből eredeztetik, és a probléma megoldásaként a határok lezárását, a nemzeti államok bezárkózását, és az „etnikai tisztogatást” javasolják. Mi, baloldali antikapitalisták, velük szemben azt mondjuk, hogy a kapitalizmus, a tőke immanens mozgástörvényei idézik elő azt a tényt, hogy az egyes országokban a politikai, sőt, a kulturális elit is a gazdasági elit uralma alá került.

hvg.hu: Mitől ilyen mohó és telhetetlen, ahogy Ön állítja, a kapitalizmus, a gazdasági elit?

Sz.E.:Erről Marxnak van egy rendkívül okos fejtegetése, mely ma is aktuális. A profitráta a kapitalizmus fejlődésével törvényszerűen süllyed, mert a munka technikai felszereltsége folyamatosan nő, melyet a munkabérek leszorítása nem követhet azonos ütemben. A tőke úgy igyekszik kikerülni ebből csapdából, hogy egyre kevesebb élőmunkát vesz igénybe, s emiatt növekszik a munkanélküliség. Nagy tömegek válnak feleslegessé, akikről a kizsákmányolók is lemondtak. Ennek jele, hogy Magyarországon az utóbbi húsz évben kialakult az úgynevezett „underclass”. Ennek tagjai a hátrányos helyzetű munkanélküliek, akik jórészt elszigetelt, a munkahelyektől távoli falvakban élnek, főként romák, és még csak esélyük sincs a felemelkedésre.

hvg.hu: Az előrejelzések szerint folytatódik a bruttó nemzeti termék, a GDP növekedése.

Sz.E.:Ami azonban a lakosság számára szinte teljesen fiktív. Nem érzékeljük, hiszen a multik a nyereségüket jórészt további munkaerőkiváltó beruházásokra fordítják, illetve kiviszik az országból. Gyurcsány Ferenc igen nagy részt a gazdasági elit képviseletében jár el, a multik és a hazai nagyvállalkozók érdekeit képviseli. Az új kormány egyik legfontosabb, a távlatos gazdaságpolitikát kialakító szerve a fejlesztési kabinet, melyet Draskovics Tibor vezet. Ebben döntenek többek között az EU-ból érkező támogatások szétosztásának hosszú távú elveiről. Itt szinte kizárólag üzletemberek foglalnak helyet, mint egy részvénytársaságban. Egyetlen politikai vezető volt a közelmúltban, aki megpróbált betartani választási ígéreteit: Medgyessy Péter. De őt a multik nem tűrték meg, megbuktatták, „lefejezték”, és lecserélték Gyurcsányra.

hvg.hu: Cikkeiben különösen hevesen bírálja a liberálisokat, akik kezdeményező szerepet játszottak Medgyessy eltávolításában.

Sz.E.:A szabad demokraták számára a piac és a többpártrendszerű parlamenti demokrácia oltári szentség. Ugyanakkor a liberálisok, pontosabban a neoliberálisok azok, akik folyamatosan arra bíztatják a politikai eliteket, hogy azok hatalomra kerülvén szegjék meg választási ígéreteiket. Vagyis csak ennyira becsülik az általuk istenített intézményrendszert.

hvg.hu: Az Ön interpretációjában a tőke logikája nem fér össze a demokráciával.

Sz.E.:Valóban erről van szó. De érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ettől a konfliktustól a tőkések maguk is szenvednek. Mégsem tudnak ellenállni a profitmaximálás vágyának, ami úgy elhatalmasodik rajtuk, mint a játékszenvedély. Ennek ismeretes módon az a lényege, hogy a betegei akkor is tovább játszanak, ha nyernek, de akkor is, ha veszítenek. A profit utáni vágy mennyiségi szenvedély, nem ütközik az emberi természet határaiba. Rokonságban áll a gyermeki vággyal a végtelenség megragadására, illetve a haláltól való szorongással. Ez a kontrolálhatatlan szenvedély irányítja most a világot.

hvg.hu: Milyen ellenszerük van a globális kapitalizmus ellen?

Sz.E.:A nemzeti bezárkózás semmiképp sem vezet eredményre, nem beszélve arról, hogy egy újabb diktatúra melegágya lehet. Álláspontom szerint meg kell őrizni a pluralis nemzetállamokat, de a globális kihívásra globális választ is kell adni. Ez a feladata az olyan nemzetközi, globalizációkritikai civil mozgalmaknak, mint például az ATTAC. Magyarországon hasonló elveket vall a Zöld Fiatalok mozgalma, a Védegylet és sok más szervezet is.

Amikor Gyurcsány miniszterelnök-jelölt lett, a FIDESZ feltételezte, hogy egy KISZ-titkár múltú milliárdosból lett politikus, a gazdasági elit nyilvánvaló reprezentánsa ellenszenvet kelt a tömegekben. Mégis rá szavazott a választók többsége, annak ellenére, hogy várható volt: megszorító csomagot hoz, nem tartja be az ígéreteit.

Bár azt szokták mondani, hogy Gyurcsány és MSZP a társadalom többségének akartából folytatja a kormányzást, látni kell, hogy a választásokon elnyert többsége azért nem átütő. Az új miniszterelnöknek vannak baloldali preferenciái, de a gazdasági elit nem engedi meg neki, hogy megvalósítsa ez irányú vágyait. Az MSZP győzelmét nem a programjának, hanem az arculatának köszönhette: a választók sokszínűbb, demokratikusabb, az egyéni véleményeknek jobban teret engedő pártot láttak benne, mint a FIDESZ-ben. A szocialisták szabadabb légköre nagyobb bizalmat ébresztett, és a fiatalok körében is sikerült javítani a pozícióikon. Gyurcsány a választási kampányban el tudta hitetni az erre egyre fogékonyabb fiatalokkal, hogy markáns baloldali programot valósít majd meg. Erről egyelőre szó sincs.

hvg.hu: Úgy tűnik, az MSZP jobb pozíciókat épített ki magának a gazdasági eliten belül az elmúlt tizenhat évben, mint politikai ellenfelei.

Sz.E.:Szerintem a nagy pártok között ezen téren nemigen van különbség. A gazdasági elit minden számottevő politikai erőt támogatott. Van a tőkések között egy nagyon szűk „kemény mag”, melynek elvei vannak, hűséges a „jobb”- vagy „baloldalhoz”. De az elit többsége, köztük a leggazdagabbak, akik rajta vannak a „százas listán” ugyanúgy támogatják az MSZP-t, ahogy a FIDESZ-t. A választások után, amikor már benyújtják a számlát, eldöntik, hogy a pártok teljesítik-e az elvárásaikat, és a továbbiakban is támogatják-e őket. Mindkét nagy párt már hosszabb ideje meghirdette a kis- és középvállalkozások támogatását, de a gyakorlatban a multik, illetve a hazai nagyvállalatok rendszeresen lenyúlják a kicsiknek és közepeseknek szánt támogatásokat. Ezt tekintetbe vélve nem állíthatjuk, hogy a FIDESZ a kis- és középvállalkozók pártja, az MSZP pedig a „komprádor burzsoáziájé”.

Jellemző, hogy mind a két nagy párt lényegében ugyanazt a stratégiát követte választási kampányában. Ennek lényege a „szereposztás”, ami az MSZP-n belül úgy alakult, hogy a néphez Gyurcsány szólt (aki nem ment el az esztergomi Suzukiba), a gazdasági elithez pedig Kóka János (aki viszont meglátogatta a japán multi gyárát). A FIDESZ-nél Orbán adott hangot a nép, Matolcsy György pedig a vállalkozók érdekeinek. A gazdasági programokat tekintve mind a két nagy párt arra törekedett elsősorban, hogy a gazdasági elit összes kívánságát teljesítse, az adó-és járulékcsökkentéstől kezdve a szakképzés átalakításáig.

hvg.hu: Milyen fejleményekre számít Magyarországon, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak?

Sz.E.:Nem zárom ki, hogy nálunk is olyasféle éhséglázadásra kerül majd sor, mint amit néhány éve a szomszédos Szlovákiában, Tőketerebesen láttunk. Nálunk nincs intézményes szegregáció, de az egyes társadalmi csoportok egymástól való elzártsága egyre nagyobb és minden ellenkező híreszteléssel szemben növekednek az egyenlőtlenségek. Ugyanakkor tovább folyik majd a humán erőforrások fölélése, ugyanis a gazdasági elit még az eddigieknél is kevésbé lesz hajlandó finanszírozni a közszférát, úgymint az egészségügyet, az oktatást és a kultúrát. Súlyos színvonal romlás várható ezeken a területeken, már csak azért is, mert nem lehet tudni, hogy a kívánatos reformokhoz lesz e elegendő pénzügyi forrás. Ehhez járulhatnak a világszinten erősödő ökológiai válság helyi „megnyilvánulásai”, úgymint a gyakoribbá váló árvizek és az erősödő légszennyeződés.

Pelle János