Miről mit gondolnak a jobboldalon?

A homoszexualitás, eutanázia, abortusz és az ehhez hasonló megosztó problémákhoz való viszonyulás alkalmas arra, hogy a gyakran egymásba érő jobboldali ideológiákat megkülönböztessük. Természetesen nem ezek jelentik a kizárólagos különbséget, ezek a csoportok gyakran teljesen eltérően gondolkodnak az állam, a társadalom, a gazdaság kérdéseiről is. A magyar közbeszédben tulajdonképpen már a megnevezések körül káosz van: jobboldal, polgári oldal, konzervatívok, kereszténydemokraták névvel is illetik gyakran ugyanazokat az erőket- állítja Jeskó József, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatója.

Az első irányzat a Fidesz-KDNP-hez köthető jobboldaliság, amely már önmagában is rendkívül összetett. A pártszövetség nagyobbik tagjának 2003-as alapítólevele csupán a „keresztény erkölcsöt, a szabadság, a rend és a természet törvényét” jelöli meg vezérelvként. A Fidesz azóta is tudatosan kerüli a kategorizálást és az egyértelmű állásfoglalásokat, ennek oka, hogy a párt az egységes jobboldal eszméjét követve rengeteg szubkultúrát egyesít, szinte az összes választói csoportot meg kívánja szólítani. A néppárti jelző talán a legtalálóbb, ha a pártszövetséget el szeretnénk helyezni a politikai palettán.

Az egyértelmű állásfoglalásokat meghagyják a KDNP-nek vagy valamelyik kevésbé ismert politikusnak. Jó példa erre Ékes Ilona nyilatkozata a melegfelvonulás kapcsán, amikor az eseményt a közrendre és a közerkölcsre veszélyesnek minősítve, annak betiltását követelte, a homoszexualitásról pedig mint gyógyszerrel kezelhető betegségről beszélt. A párt rögtön elhatárolódott a képviselő nyilatkozatától, és a rendezvényről kizárólag mint rendőri kérdésről volt hajlandó beszélni.

Mikola István. A "szingliihorda" visszaütött © Kiricsi Gábor

Néhány évvel ezelőtt Mikola István „szinglihordákra” tett megjegyzése kavart botrányt, megmutatva a világos értékválasztást kerülő politika veszélyeit. A párt a belpolitikában tudatosan egyensúlyoz, egyes politikusaik szinte kizárólag a törzsszavazónak tekintett választói csoportokhoz szólnak, sőt néha még az attól jobbra elhelyezkedő rétegeknek is meg kívánnak felelni. Liberálisabb karakterrel rendelkező személyiségeik ugyanakkor a „közép” megnyerésére törekszenek, és elsősorban jóléti, gazdasági kérdésekről beszélnek. Ez annál is inkább érdekes, mert ha megvizsgáljuk a testvérpártnak tekintett német CDU állásfoglalásait, nemcsak az a szembetűnő, hogy liberálisabban kezelik ezeket a problémákat - a hamburgi melegfelvonulást például a kereszténydemokrata polgármester Ole von Beust vezette -, hanem az is, hogy egyértelműen nyilatkoznak a melegek adoptálási, öröklési jogairól vagy akár az eutanáziáról is. Véleményük minden esetben kapcsolódik keresztény indíttatásukhoz és demokratikus meggyőződéseikhez. Érdekes, hogy a Fidesz az Európai Parlamentben velük együttműködve sokkal koherensebb ideológiai képet mutat, mint a hazai közbeszédben.

A második jól elkülöníthető irányzat, amit a magyar sajtó szélsőjobbnak, radikálisnak nevez, a baloldali publicisták pedig szívesen hívják fasisztának, nácinak vagy nyilasoknak is az elsősorban a Jobbikhoz köthető csoportokat. Kategorizálásuk értékválasztásaik alapján nem egyszerű. Önmagukat - honlapjuk tanulsága szerint - a következőképpen határozzák meg: „A Jobbik Magyarországért Mozgalom értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális, nemzeti-keresztény párt.” A keresztény identitás ellenére a párthoz kapcsolódó szubkultúrákban gyakran a sajátosan magyar újsámánista vallások, pogány hagyománytisztelet is az értékrendszerük részét képezi. További ellentmondás, hogy a muzulmánokkal való szimpátia is megjelenik, ami nem éppen a keresztény pártok sajátja, ez esetben sokkal inkább arról van szó, hogy a zsidóellenesség motivációja felülírja a vallásos elveket.

Jeskó József @ Takács Barbara

A konzervatív elkötelezettség nem kevésbé problémás, hiszen annak alapvetően állagmegőrző, organikus fejlődést célul kitűző tulajdonságai nehezen fedezhetők fel a párt és a hozzá kapcsolódó csoportok ideológiájában. A jogrendszert, a politikai berendezkedést nem megőrizni, hanem radikálisan megváltoztatni kívánják. A Gárda feloszlatása kapcsán kialakult botrányok világosan megmutatták, hogy nem fogadnak el bizonyos törvényeket, mondván azok is a korrumpálódott politikai elit termékei. A Jobbik esetében sokkal egyértelműbb, hogy mit utasítanak el, mint az, mit képviselnek: liberalizmus, multikulturalizmus, homoszexualitás – hosszan lehetne sorolni a listát. Viszont hiba lenne a nyilasoknak vagy náciknak bélyegeznünk őket, még akkor is, ha rendezvényeiken felbukkannak ilyen elemek, és a párthoz kapcsolódó – elsősorban internetes nyilvánosság – nyíltan felvállalja ezeket az eszméket. A párt Európában is nehezen találja a helyét, nem véletlen, hogy képviselőik függetlenek maradtak, holott az EP-ben gyakorlatilag csak valamelyik koalícióhoz csatlakozva vihetnék sikerre elképzeléseiket.

. Ezt a parlamenti erőtérben az MDF igyekszik megjeleníteni, illetve a köztársasági elnök is valami hasonlót képvisel, ugyanakkor létezik ennek a gondolkodásnak egy tőlük független, de elméletalkotásban nagyon erős csoportja is, akik az internetes közegből lassan kinőve folyóiratokban fejtik ki meglehetősen határozott elképzeléseiket, sőt, lassan az intézményi hátterük is megszületőben van. Az MDF önmagát korszerű konzervatív pártként határozza meg, amely felvállalja a történelmi magyar jobboldal pozitív hagyományait, illetve a már említett morális kérdésekben liberális álláspontot fogalmaznak meg. Esetükben azonban a túlélés kényszere gyakran felülírta már a belpolitikában is az elvekhez való ragaszkodást, elég csak a Fideszből botrányos körülmények között távozó Lengyel Zoltán esetét megemlítenünk.