Csizmadia Ervin: mi is valójában az MSZP?

Vajon követi-e az MSZP a nyugat-európai nagy vesztes baloldali pártok (pl. a Francia Szocialista Párt) sorsát, és hosszabb időre ellenzékbe kényszerül, avagy van-e a tarsolyában valami csodaszer saját megújítására? Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója úgy véli, hogy a magyar baloldal az elmúlt húsz évben szervezetében és ideológiájában szenvedte el a legnagyobb vereséget, ezért előbb-utóbb valami teljesen újjal kell kirukkolnia.

Az európai pártpolitika roppant érdekes új jelenségeket produkál mostanában; elég, ha csak a minapi szlovák választásokra gondolunk. Új, korábban ismeretlen pártok nőttek fel és jutnak akár kormányzati szerepbe, miközben régi, stabilnak tűnő pártok szorulnak ki a kormányokból, de a parlamentekből is. Mi ez, ha nem áttételes jelzése annak, hogy a teljes világgazdaságot érintő gazdasági válságnak, a kapitalizmus szerkezeti átalakulásának vannak kézzelfogható politikai konzekvenciái is?

Egypárti sokpártiság

Magyarországon önmagában is sokat mondó, hogy miközben a közvélemény egy bizonyos része sikeresnek ítéli a Bajnai-féle válságkezelést, az a párt, amely – úgymond – ott állt Bajnai mögött, lényegében szétesett, összetöpörödött. Mindenképpen meglepő, hogy a baloldal – szemmel láthatóan – nem érti ezt a helyzetet. Egy ilyen, nyugodtan mondhatjuk válsághelyzetben a Magyar Szocialista Pártnak nagy szüksége volna egy minden korábbinál önkritikusabb hangvételre, a helyzet elfogulatlan, alapokig hatoló értelmezésére, ám a jelek szerint a párt még nem tart itt. Nem az a baj vele tehát, hogy (mint Gyurcsány Ferenc mondta) koncepciótlanul politizált az elmúlt hetekben, hanem az, hogy egész működésmódja, szerkezete és szervezete nagyon is egy ilyesfajta működésre predesztinálja.

MSZP vezetők Fotó: Hernádi Levente

Az MSZP nem más, mint sokpártrendszer egypárti keretek között, amelynek belső konfliktusai akár nagyobbaknak is tekinthetők, mint amilyenek normál sokpártrendszerekben kormány- és ellenzéki pártok között állnak fenn. Az MSZP idejétmúlt szerkezetben működik, amely magához idomítja és elszürkíti a potenciális vezető személyeket és képtelen megteremteni azt a  belső egységet, amely egy sikeres kormányzópárti szerephez szükséges. Így megújulni több mint lehetetlen.

Megújulás és ellenzéki szerep

Természetesen egyetlen pártot sem könnyű megújítani, különösen akkor nem, ha az adott párt általában kormányon van. Nemzetközi tapasztalatok alapján a világ sikeres kormányzó pártjai a hatékony kormányzáshoz szükséges energiát és koncepciót az ellenzékiség olykor keserves és hosszú évei, sőt évtizedei alatt szerzik meg. Az MSZP azonban alig volt ellenzékben. S bár kétségtelen, hogy a pártok célja mindig a kormányra kerülés, a túl gyors kormányra jutás megbosszulhatja magát.

Az MSZP baja – paradox módon – az, hogy az elmúlt 20 évben jóval többet kormányzott, mint fő ellenfele, s ez felemésztette. Az MSZP-t nem is az ellenzék támadásai kezdték ki, hanem saját maga, hiszen a kormányzás időszakában szinte soha nem tudta megtalálni a megfelelő viszonyt és ideológiai harmóniát a párt különböző erőcsoportjai illetve a kormányba delegáló párt és a kormány között. Talán utoljára Horn Gyula korszakában esett egybe a párt és a kormány szándéka, bár már 1995-ben, a Bokros-csomaggal létrejött a belső többpártrendszer egyik fő törésvonala „felvilágosult” kormányzók és „felvilágosulatlan” mamelukok között.

Medgyessy Péterrel a helyzet csak fokozódott, hiszen 2001-től az MSZP nem tudott saját miniszterelnök-jelöltet állítani; Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai mind kívülről jöttek. A kiválasztási logika is érthető persze: az MSZP belülről régóta nem tud kitermelni konszenzusteremtő vezetőket, jöjjenek tehát a vezetők kívülről, a sokpárti hierarchiától függetlenül. A probléma csak az, hogy az MSZP „külső” vezetői is „belsővé” váltak, a hierarchia legyőzte, beszippantotta, de legalábbis közömbösítette őket. Vagy – mint Gyurcsány-korszakának végén és Bajnai idején – a kormány a párttól lényegében teljesen függetlenül működött.

Az ideológiai egység tanulása

Az MSZP-nek a most kezdődő időszakban alapvető kérdéseket kell feltennie. Ezek közül mindjárt az első: hogyan lehetséges úgy működni, hogy a párt és a párt által delegált kormány ideológiailag nincs szinkronban egymással, sőt: valójában egymástól eltérő a karakterük? A párt – bármennyire is voltak törekvések a változásra – még ma is azon az állásponton van, hogy „az emberek a zsebükön keresztül ítélik meg a politikát”.