A trafikbotrány kirobbanása után már végképp senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy a Transparency International Nemzeti Integritás tanulmánya nem túlzott, amikor azt állította, hogy 2010 után Magyarországon a korrupció új, magasabb rendű formája alakult ki. Nem arról van szó, hogy vannak korrupciós ügyek, amelyek vagy napvilágra kerülnek, vagy nem. Hanem arról, hogy a kormányzás hétköznapi üzemmódja arra állt rá, hogy bizonyos üzleti körök érdekeit kiszolgálja. Befolyásos érdekcsoportok ejtették rabul és irányítják az államot. Köztudott, hogy az eredeti trafiktörvény tervezete az egyik fő haszonélvező, a Continental dohánycég vezetőjének számítógépét is megjárta, és egyre több bizonyíték van arra, hogy fideszes politikusok direkt politikai alapon döntöttek a koncessziók szétosztásáról és a parlamenti többség éppen arra készül, hogy a koncessziós pályázatok kiírása után tegye bombaüzletté az eredeti törvény szerint csak igen szerény nyereséget hozó trafikolást.

A trafikmutyi teljes joggal verte ki a biztosítékot még a kormánypárti szavazók jelentős részénél is, hiszen ezt az ügyet könnyű megérteni. Ugyanakkor fontos látni, hogy ez az ügy tulajdonképpen arról szól, hogy a Nemzeti Együttlopás Rendszerének vezetői a trafikmutyival fizetik ki az alacsonyabb szintű pártkádereket. Bár itt is egy, évi több százmilliárdos piac újraelosztásáról van szó, ez csak aprópénz ahhoz képest, amelyet a nagy állami közbeszerzések évi körülbelül 1500 milliárdos piacán történik. A nagyfiúk ezen a piacon mozognak, és kaszálnak óriásit. És itt is jól dokumentálható, hogy a jogalkotás miként rendelődik alá a fideszes pénzszivattyú működtetésének. A rendszer állatorvosi lova a közbeszerzési jogorvoslat díjának szabályozása.

Az állam (az önkormányzatokkal, állami és önkormányzati vállalatokkal együtt) horribilis összegeket költ el közbeszerzések révén. Az elmúlt években évente átlag 8-10 ezer közbeszerzési eljárás zajlott le, ilyen mennyiség mellett még egy nagyon jól működő államgépezetben is törvényszerű, hogy legyenek visszaélések. És persze vannak is. A kormány 2012-2014-re vonatkozó korrupciómegelőzési programja is hivatkozza azt a felmérést, amely szerint a közbeszerzések 57 százaléka korrupt. A megkérdezett cégvezetők fele tudott olyan konkrét esetekről, amikor a hivatali ügyintézés során a versenyszféra szereplői korrumpálni próbálták a hivatalos szerv ügyintézőit. A megelőzési programban kitűzött célok között kiemelt helyen szerepel, hogy három év alatt a felére csökkentsék a tisztességtelen közbeszerzések számát.

Ezt a célt kétféleképpen lehet elérni: ha megkönnyítjük, hogy az egyes cégekre szabott pályázati kiírásokkal, illetve a pályázati kiírásnak nem megfelelő eredményekkel szemben könnyű legyen jogorvoslatot szerezni, illetve ha a korrupció ellen fellépő állami szervek teszik a dolgukat és eljárást indítanak minden gyanús esetben. Korábban ugyanis az eljárások 93 százaléka jogorvoslat nélkül zajlott, holott a megtámadott eljárások nagyjából felében meg is állapították a jogsértést. Azonban mindkét területen ennek épp az ellenkezője történt, mégpedig jól dokumentálható módon kifejezetten a Nyerges-Simicska érdekkör zászlóshajójának, a Közgépnek az érdekében.

Korábban a közbeszerzési törvény határozta meg, hogy mekkora díjat kell fizetnie annak, aki meg akart támadni egy közbeszerzési döntést: a pályázati kiírásra vonatkozó jogorvoslat díja fix 150 ezer, a döntésre vonatkozó megtámadás fix 900 ezer forintba került. Az már önmagában is aggályos, hogy jelenleg nem törvény, hanem egy kormányrendelet rendelkezik erről, az igazi botrány azonban a jogorvoslati díj brutális emelése. Jelenleg ennek mértéke a szerződés értékének 1 százaléka, maximum 25 millió forint. 2011-ben az építési beruházások esetében közel 180 millió forint volt egy átlagos közbeszerzési összeg, magyarán az emelés még egy átlagos közbeszerzés esetében is több mint tízszeres, állami gigaberuházások esetében pedig akár százszoros növekedést is jelenthet. Nyilván kevés cég fog ennyi pénzt áldozni egy minimum kétesélyes eljárásra.

Tavaly nyáron írásbeli kérdésben kérdeztem a kormányt, hogy ugyan mondják már meg, mi indokolta ezt a brutális emelést? Németh Lászlóné válasza szerint az, hogy „az alaptalan jogorvoslati kezdeményezések (…) sok esetben megakadályozták a beruházások megvalósítását is”. Később Schiffer Andrással közösen benyújtott kérdésünkben megkérdeztük, hogy mégis milyen tényekre alapozták a döntést és konkrétan milyen ügyek húzódtak el? A válaszból kiderült, hogy egyetlen beruházás sem hiúsult meg jogorvoslati eljárás miatt. Ez már csak azért is elképzelhetetlen, mert a Közbeszerzési Hatóság legutóbbi beszámolója szerint a Közbeszerzési Döntőbizottság átlagosan 28 nap alatt hozta meg a döntéseit. Valójában az volt az ok, hogy a Közgép nem, vagy nem elég könnyen nyerte meg a gigaberuházásokat. A minisztérium által megnevezett 13 elhúzódó eljárásból ugyanis 9-ben a Közgép volt érintett, további háromban pedig a Közgéppel számtalan közös munkával összebútorozott Switelsky és Strabag. A listán ott szerepel az ominózus Szajol-Püspökladány közötti vasútfelújítás is, ami talán az évtized legbotrányosabb közbeszerezése. Ezt a munkát a Közgép vezette konzorcium végül csak úgy tudta megnyerni, hogy a kormány 24 milliárddal megemelte a beruházás büdzséjét. Így a beruházás kilométerenként négyszer annyiba került, mint a Berlin és Hamburg közötti hasonló felújítás. Lászlóné első levelében azt is megírta, hogy nem kell aggódni, mert számos állami szerv indíthat jogorvoslati eljárást, és ez a jogszerűség betartásának záloga. Aztán a második levélben be kellett ismernie, hogy ezek közül a Legfőbb Ügyész és a Gazdasági Versenyhivatal 2010 óta egyetlen ilyen eljárást sem kezdeményezett, az Állami Számvevőszék 2010-ben még hatot, 2012-ben már csak kettőt, a Kehi pedig hetet. Az egész jogorvoslati mizéria hatását leginkább abban lehet lemérni, hogy 2010 és 2012 között elindított közbeszerzéseknél a Közgép 114 darab jogorvoslati eljárásban volt érintett, az új díjszabás megjelenése óta azonban csak egy esetről tudni. Ráadásul ennek a történetét mintha Örkény írta volna meg: a Közbeszerzési Hatóság elnöke indította, de aztán „rájött” hogy erre nincs is hatásköre, ezért aztán gyorsan vissza is vonta.

A hatóság már idézett 2011-es beszámolója szerint már 2011-ben is nagyon visszaszorult a közbeszerzési verseny Magyarországon. Az esetek egyharmadában csak egyetlen ajánlat érkezett, s míg 2009-ben átlagosan négy ajánlattévő volt pályázatnál, ez az arány 2011-ben már 2,7-re esett vissza. 2012-ben 8000 lezárt közbeszerzési eljárásra összesen 276 jogorvoslati kérelmet nyújtottak be, ami nagyjából kétharmados visszaesés a korábbi időszakhoz képest.

Ma Magyarország fuldoklik a korrupcióban. A kormányváltás akaró szavazók joggal várnak érdemi garanciákat az ellenzéktől arra, hogy 2014 után ez nem így lesz és az új kabinet érdemi lépéseket tesz majd a korrupció visszaszorítása érdekében. Ennek az egyik első lépése lehet az olcsó közbeszerzési jogorvoslat lehetőségének a megteremtése. És erősíteni kell a közbeszerzési döntések függetlenségét is. Nyilván nem a tisztességes közbeszerzési versenyt szolgálja az sem, hogy a Közbeszerzési Hatóság elnöke Nyerges Zsolt volt évfolyamtársa.

(A szerző független országgyűlési képviselő, a Párbeszéd Magyarországért (PM) politikusa)