Tüttő Kata
Tüttő Kata

Az ember kötelessége, hogy optimista legyen – és induljon a választáson, ha teheti. Tüttő Kata a bojkottról.

Választás 2018
Február 17-én hivatalosan is elkezdődött az április 8-ra kiírt parlamenti választás kampánya. Ebben a hét hétben a hvg.hu beszámol minden eseményről, amely a választók döntését befolyásolhatja, pörög a kamuméterünk, ott leszünk a nagy csaták helyszínén, és úgy általában: megmutatjuk, milyen Magyarországon szavazunk 2018 tavaszán.
Friss cikkek a témában

"Megmutattuk nekik" – hangzik el az utolsó mondat a Júdeai Nemzeti Front Elit Öngyilkos Alakulatának vezetőjétől, miután az osztaggal együtt szíven szúrta magát a keresztre feszített Brian előtt, aki azt hitte, a csapat a kiszabadítására érkezett a Brian élete című filmben.

Ez a jelenet jutott eszembe erről az időről időre felbukkanó felvetésről, miszerint az ellenzéki pártoknak egységesen bojkottálniuk kellene a választásokat.

Nem hiszek a bojkottban, sem a kollektív öngyilkosság világot megrengető erejében. Nem hiszek a kívülről érkező felszabadítókban sem. Értem az indulatot, amely tárgyat keres, és ezt sokan az ellenzéki pártokban találják meg. Nem fogom elismételni a racionális érveket, melyeket mások előttem a bojkott ellenében már felsoroltak. Nem szeretnék másokra mutogatni: miatta, meg miatta úgy sem sikerülhet a teljes távolmaradás.

Egyszerűen a saját tízéves fiamnak nem tudom elmagyarázni, hogy ennek értelme van, aminek a gyökere az, hogy a bojkott ellentétes minden cselekvési ösztönömmel. Aktivista vagyok, ahogy a politikustársaim, párttagjaink, segítőink is. Ez azt jelenti, hogy a cselekvésben hiszünk. Aláírást gyűjtünk akkor is, ha gyakorlatilag reménytelen érvényes népszavazást tartani, ételt osztunk és adományt gyűjtünk akkor is, ha tudjuk, csak csepp a tengerben, szólunk azok helyett, akiknek nem hallatszik a hangjuk. Akkor is, ha a kormányzati propaganda dübörgése a mi hangunkat is elnyomja. Indulunk a választásokon, mert azt gondoljuk, a jövő bizonytalan és mindent elkövetünk, hogy jobb legyen.

Január 15-én volt Teller Ede születésének 110. évfordulója, és ennek kapcsán bukkantam erre az idézetre tőle, melyet szeretettel ajánlok minden ’na ugye megmondtam, hogy nem lehet megverni őket’ ismerősömnek:

"Kérem, a pesszimista olyan ember, akinek mindig igaza van, de nincs benne öröme. Az optimista viszont olyan, aki azt képzeli, hogy a jövő bizonytalan. És én mindentől eltekintve azt mondom: az ember kötelessége, hogy optimista legyen! Mert ha úgy gondolja, hogy a jövő bizonytalan, akkor úgy fog cselekedni, hogy a jövő jobb legyen. Én optimista vagyok..., s a jövőt úgy tekintem, mint nyersanyagot, amiből valamit teremteni kell."

Később mondott még valamit Teller Ede arról, mire vitte ezzel a derűlátással. "Azon dolgoztam, hogy legyőzhessük a szovjeteket. Ha csak egy százalékkal járultam hozzá, az valami hatalmasnak az egy százaléka." Bojkottálni egyszerűbb lett volna, mint egymásra rakosgatni atomokat és egy százalékokat – de ő optimista volt.

 

A szerző az MSZP elnökségi tagja.