Nagy melléfogás

A recept egyszerű: légy privátbanki ügyfél, vegyél Magyar Állampapír Pluszt, tedd le a bankodnál egy értékpapír-fedezetű, úgynevezett lombardhitelért cserébe, majd az így kapott pénzből vegyél megint MÁP Pluszt. Stabil, kockázatmentes hozam öt évre – de csak a kivételezetteknek. Ők ugyanis akár 2–2,5 százalékos – olykor 2 százalék alatti – thm mellett is kapnak állampapír-fedezetre lombardhitelt, a letett értékpapírok 80-90 százaléka erejéig. Azaz, ha valaki tízmilliónyi, az ötéves futamidő esetén 4,95 százalékos éves hozamot adó állampapírral bír, akkor maximum 9 millió forint kedvezményes hitelt kaphat. Ha a pénzből újra állampapírt vesz, összesen 19 millió forintnyi MÁP Plusz kamatozik a számláján, fél évtized alatt több mint 5 millió forintot hozva. Ennek a nagyobbik része meg is marad neki, attól függően persze, hogy milyen a lombardhitel lejárata és törlesztésének ütemezése. Annyiban azért rizikós a megoldás, hogy a lombardhitelek változó kamatozásúak; ha menet közben netán markáns kamatemelkedés történne, a kitűnően kigondolt megoldás összeomlik.

A konstrukció csak egy szűk körnek szól. A bankok honlapjairól nem sok információ derül ki már magáról a lombardhitelről sem, az azonban látható, hogy a „mezei” ügyfeleknek 5–9 százalékos thm mellett adják. Ha nem állampapírról van szó, a fedezet/hitel arány sem annyira kedvező, 60-70 százalék, „vagy még alacsonyabb”, ha részvényeket is bevonnak az ügyletbe – tájékoztatták a HVG-t az OTP-nél. Annyit általában elismernek a bankok, hogy a néhány tízezer fős privátbanki ügyfélkör privilégiumokat élvez, de az ajánlatok annyira személyesek, hogy nem is hozzák nyilvánosságra azokat.

Valami egészen másról beszélt Varga Mihály pénzügyminiszter, aki a minap jelentette, hogy a június elején indított, magas hozamú, kamatadómentes MÁP Pluszból két és fél hónap alatt majdnem 2000 milliárd forintnyi kelt el. Valóban elképesztő szám ez annak tükrében, hogy a magánemberek mintegy 8000 milliárd forintnyi állampapírt tartanak összesen – ennek negyede a privátbanki szolgáltatóknál vezetett számlákon fial –, a lakossági folyószámlákon pedig 6000 milliárd forint hever. Tény az is, hogy a vonzó lakossági államkötvényeknek köszönhetően az államadósságnak már csak a 18,4 százaléka áll fenn devizában (2011-ben még több mint a fele), így csökkent az ország kiszolgáltatottsága a nemzetközi tőkepiacoknak. Az a miniszteri kinyilatkoztatás viszont hiú ábrándnak tűnik, hogy „a MÁP Plusz képes lehet” az újonnan keletkező jövedelmeket, illetve a Magyarországon makacsul és kiugróan magas, megközelítőleg 5000 milliárd forintnyi lakossági készpénzállományt is megmozdítani.

A MÁP Plusz hatása kétségtelenül több befektetési szegmensben érződik, de a legkevésbé vehető észre a készpénzállományban. „A MÁP Plusz elsősorban az állampapírok struktúrájának markáns átrendeződését, a régebbi papírok visszaváltását, a lejárat kitolódását hozta, mintegy 800–1000 milliárd forint összegben” – kalkulál Karagich István, a Blochamps tanácsadó cég vezetője. A főképpen a privátbanki üzletággal foglalkozó társaság becslése szerint a nagyon kedvezményes lombardhitelek állománya az elmúlt egy-két hónapban 150–200 milliárd forintra ugrott fel, ami a fentiek fényében nem is olyan sok. Úgy tudni, az OTP, az MKB, a Takarékbank, a Raiffeisen, az Erste és az UniCredit kínál ilyet, de vélhetően a többi nagybank is, bár általában nem nyilatkoznak róla. A HVG körkérdésére a K&H adta a legérdekesebb választ: kizárólag privátbanki klienseknek, egyedi árazással adnak lombardhitelt, de állampapírok ellenében nem. A folyamatnak egyébként gátat szab, hogy a bankok az ügyfeleik által náluk tartott állampapír-állomány legfeljebb tíz százaléka erejéig nyújthatnak állampapír-óvadék ellenében lombardhitelt, s ez több pénzintézetnél kimerült.

A lombardhiteles ügyfelekéhez hasonló nagyságrendű summa, 250, illetve 300 milliárd forint áramolhatott át az új állampapírba a lakossági folyószámlákról és a befektetési alapokból. Különösen az ingatlanalapok zsugorodtak, nagyjából 140 milliárd forinttal. Az ingatlanpiaci szereplők megváltozott attitűdjéről az elmúlt négy év leggyengébb nyarát tapasztaló Duna House is beszámolt: augusztusban 16 százalékos visszaesést regisztráltak a tranzakciókban 2018 augusztusához, a június–augusztusi periódusban pedig 15 százalékosat az előző évi hasonló időszakhoz képest. Feltűnő az is, hogy míg korábban Budapesten a vevők több mint fele befektetésként vásárolt ingatlant, mostanra ez az arány 40 százalék alá esett. „Kötözni való bolond, aki nem a biztos állampapírt választja, ha az ingatlanon nem tud legalább évi 7-8 százalékot elérni” – jelzi Karagich, hogy a MÁP Plusz generálisan felfelé tolja a befektetők hozamelvárásait.

Ha mindezt összerakjuk, a  MÁP Pluszba áramlott 2000 milliárd forintból nagyjából 1700 milliárd eddig is valamilyen befektetésben – vagy legalább bankszámlán – feküdt. Jó esetben 300 milliárdot fektettek be friss jövedelemből vagy húztak elő a párnacihából, azaz a MÁP Plusz eddig még a készpénztömeg 5 százalékát sem mozdította meg. És feltehetően már nem is fogja, mert a kezdeti roham után az érdeklődés fokozatosan csökken. Az sem mellékes, hogy az államnak nem olcsó mulatság ez; csak a szeptember elejéig elkapkodott MÁP Plusz kamata (ha megtartják öt évig), továbbá a forgalmazóknak fizetett jutaléka 175 milliárd forintjukba kerül az adófizetőknek. A költségeket ugyan csökkenteni lehetne, ha a forgalmazást a kincstárhoz terelnék – ezt egyébként a minap a jegybank is felvetette –, ám hiába ingyenes a kincstári számla, a bankhoz szokott ügyfélkör nem él vele.

A forgalmazás központosítása redukálhatná az elharapózó lombardozást is, ami a hírek szerint finom beavatkozásra késztette a jegybankot. Matolcsy György szakembergárdája úgy ítéli meg, hogy nem egy szűk, gazdag réteg extraprofithoz juttatása a célja a MÁP Plusznak, hanem a lakosság széles körének bevonása. Ugyanakkor – mondja a HVG informátora – azt például már nem bánja az MNB, ha az ingatlanpiacról ide terelődnek át a pénzek, mert sokan félnek az ingatlanlufi kipukkanásától. Más kérdés, hogy egy pár százezer forintos befektető nem biztos, hogy végig meg tudja tartani a befektetését, rákényszerülhet, hogy menet közben eladja, így pedig sokkal alacsonyabb a hozam.

A jegybank mindenesetre – a HVG információi szerint – a múlt héten konzultált a lombardozásban érintett bankokkal, és kifejezésre juttatta, hogy jó néven venné, ha leállítanák a túl kedvezményes hitelezést. Ez meg is történt. A jegybank sajtóosztálya a HVG kérdésére mindössze annyit közölt, hogy a téma az Államadósság-kezelő Központra tartozik. A napi.hu-nak viszont azt mondták, maguk egyeztetnek az ÁKK-val arról, hogyan léphetnének fel az – egyébként legális módon – „ügyeskedőkkel” szemben. Álnaivitás ez a felügyeleti hatóság részéről, hiszen a kettős kamatrendszer adta lehetőségeket, amióta világ a világ, kihasználta, aki tudta. Eddig is megcsinálták a bankoknál egyedi feltételeket élvező nagyvállalatok, hogy olcsó hitelből állampapírt vettek, de a babaváró hitelhez jutók közül is sokan tettek így.

Arról pedig végképp senki sem beszél, hogy a szuperkötvény csak addig ilyen előnyös, amíg a betétekre – köszönhetően a jegybank laza monetáris politikájának – nincs kamat, illetve alacsony az infláció. Meglehet, a forint gyengélkedése ki nem mondott szándéka a hivatalosan csak az inflációs célját mantrázó jegybanknak, de előbb-utóbb visszaüt: megugorhat az infláció, az államkötvények reálhozamát is erodálva. S bár a fokozódó verseny általában jót tesz a piacoknak, Karagich szerint veszélyes az a helyzet, amibe az állam a befektetésialap-kezelőket sodorta. Mint mondja, a versenyben maradás „arra készteti őket, hogy a szuperkötvény hozamát meghaladó, kockázatosabb portfóliókat ajánljanak az ügyfeleiknek”.

GYENIS ÁGNES

a.gyenis@hvg.hu