Egy albínó lány a főszereplő az erdélyi kisebbségi létről szóló filmben

Rövidfilmjeivel hiába nyert már egy sor díjat, a Filmalaptól nem kapott egy fillért sem első nagyjátékfilmjére az Erdélyben született költő és rendező, Szőcs Petra. A velencei Biennale College támogatásával elkészült Déva című dokumentumfikciójával az árvaság és a magárahagyatottság élményét akarta bemutatni.

HVG: A Dévai Szent Ferenc Alapítvány nevelőotthonaiban szerzett tapasztalatai és a zárt női közösségek iránti vonzalma érnek össze a Dévában?

Szőcs Petra: Évekig visszajártam Dévára, A kivégzés című rövidfilmemben szereplő Moldován Katalint látogattam, akiről egy lazább fikciós portréfilmet terveztem. A nevelőotthonokban egy saját szabályai szerint működő világot fedeztem fel, amelyről úgy éreztem, vászonra kívánkozik. Katalin idővel kinőtt az árvaházi kamaszlányságból, végül egy tehetséges árkosi lány, Nagy Csengelle játszotta el a szerepet. A személyiségétől eltérő Kató karakterébe a maga szemlélődő természetét, szomorúságát és humorát is belevitte.

Szőcs Petra /// Versei is képekből, álomképekből és festményekből jönnek elő

Fazekas István

HVG: A kívülállás, az idegenség foglalkoztatta az öntudatos, makacs, környezetét „szemveréssel” manipuláló albínó lány alakjában?

Sz.P.: Mindannyian szeretjük azt hinni, hogy különlegesek vagyunk, főleg amikor valakit meg akarunk hódítani. A Dévában is erről van szó. Katót egészen addig zavarja a kívülállása, amíg meg nem jelenik az új önkéntes, akit le akar venni a lábáról, és akinek különlegességként mutathatja fel a kívülállását.