"Nem a másik ember az ellenségünk, hanem a szegénység”

„Csekély fáradsággal hasznosítani lehetne a csalánt; persze ha elhanyagolják, kártékonnyá válik. Akkor azután kipusztítják. Hány ember hasonlít a csalánhoz!… Jegyezzétek meg, barátaim, nincsenek rossz növények, se rossz emberek! Csak rossz gazdák vannak” – figyelmezteti a gyomirtó parasztokat Madeleine úr, vagyis Jean Valjean, aki ezt az álnevet használta, amikor köztisztelet övezte módos iparosként segített az elesetteken. Ez a földművelésnél jóval tágabb értelmű tanács ma, A nyomorultak megjelenése után bő 150 évvel sem veszítette el érvényét. A Victor Hugo-idézetet Ladj Ly francia rendező is beemelte a XXI. századi Franciaország nyomorultjairól forgatott első nagyjátékfilmjébe, amely nemcsak a hazájában sikeres, de az Oscar-díjért is versenyzett a tíz legjobb idegen nyelvű film között.

A helyszín Montfermeil, ahol a XIX. századi regényben a Thénardier fogadóban sanyargatták Cosette-et, és ahonnan a csavargó Gavroche, a forradalmárok oldalán hősi halált halt kisfiú származott. Hugo is jól ismerte a települést: 1845-ben egy ottani garniszállóban leplezte le akkor bűncselekménynek számító házasságtörését a rendőrség.