Az olasz iskolák maguk oldják meg, hogyan folytatódjék a tanítás az intézmények bezárása után, a tanárok – teljes fizetés mellett – kötelesek leadni a tananyagot. Öntevékeny eszközökkel oldják meg a kényszerű szobafogságra ítéltek ellátását is. Az utcákról hangosbeszélőkkel terelik haza a járókelőket.
Egész Olaszországban második, az északi tartományokban harmadik hete zárva vannak az iskolák és az óvodák, azóta is az egyes intézmények vezetőjére van bízva, hogyan oldják meg a diákok oktatását.
Egy trieszti általános iskola igazgatójának beszámolója szerint ő maga bejár, egy adminisztratív dolgozó és egy gondnok segítségével intézi az ügyeket (megfelelő szabályozás hiányában a sztrájktörvény távolléti előírásait követik). Az oktatási minisztériumtól kaptak útmutatást arra, hogy milyen eszközöket, ingyen hozzáférhető szoftvereket használjanak, de a távolról, digitális eszközökkel megtartott órák rendjét egyénileg szervezik a belső elektronikus napló, valamint az igen öntevékeny szülői csoportok segítségével.
Claudio Comel érzékletesen számol be arról, milyen az élet Codognóban, a kísértetvárosban, ahol a baj összehozza az embereket. Kedves HVG-olvasó! Először is, a feleségem, én és a kutyáink is jól vagyunk. Mindig is jól voltunk: se láz, se köhögés, se megfázás, semmi. Elmondom, hogyan történt ez az egész.
A tanárok megkapják a teljes fizetésüket, amiért kötelesek valamilyen módon, akár skype-on vagy e-mailen küldött pdf-ekben leadni a tananyagot. Ez a fajta lazaság egyébként nagy kihívás az egész olasz tanártársadalomnak, mert az iskolarendszer agyonszabályozott.
Az olaszok összetartozását jelezve vasárnap Patria Nostra című (A mi hazánk) flash mobot tartottak országszerte, gyertyával vagy világító mobiltelefonnal álltak az ablakban vagy az erkélyen zenélve, énekelve (volt, aki már nappal is).
Például így: