„Az amerikaiak csupán 7,2 millió dollárt fizettek a mi Alaszkánkért, ez pedig a töredéke annak, amit a terület ér. Vissza kell szereznünk Alaszkát, vagy rá kell kényszerítenünk az USA-t, hogy tisztességes árat, mondjuk 80 milliárd dollárt fizessen” – ez az álláspontja a Vlagyimir Zsirinovszkij által alapított Oroszországi Liberális-Demokrata Pártnak (LDPR). Bár Zsirinovszkij – aki több beszédében is közölte, hogy egyesíteni fogja a Szibériához tartozó Csukcsföldet és az USA-hoz tartozó Alaszkát, 2022-ben meghalt, Oroszországban változatlanul sokan vannak, akiknek fáj a foguk az ásványi kincsekben gazdag USA-tagállamra. Ebből a szempontból figyelemre méltó Vlagyimir Putyin orosz elnök azon közelmúltbeli nyilatkozata is, miszerint ahova egyszer betette a lábát egy orosz katona, az a föld már Oroszországhoz tartozik. (Az igazsághoz tartozik, hogy Putyin egyszer arról is beszélt, nem akarja visszaszerezni Alaszkát, mert az „túl hideg”.)
Késői kezdet
A térség szerencséjére vagy éppen pechére az Orosz Birodalom csak viszonylag későn, a XVIII. század első felében – jóval a franciák és a britek után – kezdte el az észak-amerikai kontinens gyarmatosítását. Nagy Péter cár 1725-ben bízta meg a Dániában született, ám a cár szolgálatába állt Vitus (Ivan) Beringet, hogy vizsgálja meg, miképpen lehet kolóniákat telepíteni a fagyos világban. A terjeszkedésre elsősorban azért volt szükség, mert az orosz prémvadászok ekkorra már jórészt kiirtották Szibériában az összes bundás négylábút, s a moszkvai és szentpétervári, illetve nyugat-európai dámák és urak már zúgolódtak a szállítmányok gyérülése miatt.
Az őslakos jupik törzsből származó Michael Trefon tiszteletes egyházi szertartást tart a betheli Szent Szófia orosz ortodox templomban
AFP/Mark RALSTON
Bering – akiről végül elnevezték az Ázsiát és Amerikát elválasztó szorost – végül 1741-ben szállt partra Alaszkában, s ha már arra járt, a területet az Orosz Birodalom részévé nyilvánította.
