100 éve született a kényszerpályák zsenije, aki kimatekozta a blöffölést
Hihetetlenül tehetséges gyermeke született egy zuglói patikusnak 1920-ban, de Harsányi Jánost hazája elhagyására kényszerítették, így már a negyvenes éveinek a közepén járt, mire a zsenialitása érvényesülhetett, olyannyira, hogy Nobel-díjat kapott.
A papának, Harsányi Károlynak jól menő gyógyszertára volt Zuglóban a Bosnyák utcában, melynek jövedelméből szépen eltartotta kis családját. Az antiszemitizmusnak az első világháborút és a forradalmakat követő vészes fölizzása idején az első (és egyetlen) gyermeküket váró szülők gyorsan kikeresztelkedtek római katolikusnak, hogy a gyereknek ne legyen baja a származásából. Lett.
Az 1920. május 29-én megszületett, János Károly nevű katolikus fiút lutheránus iskolákba járatták. A hírneves fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett éppen akkor, amikor az iskola a csúcson volt. Az 1937-es Oszágos Középiskolai Tanulványversenyen /szerk. sic!/ a nyolcból öt tantárgyat a gimnázium maturandusai nyertek! Soha, egyetlen gimnázium sem ért el ilyen eredményt. A matekverseny első helyezettje Harsányi János lett.
Az előző évek győztesei többek között Kármán Tódor, Szilárd Leó, Erdős Pál és Neumann János voltak. A zseniknek ez a sora folytatódott a patikus fiával. A győztesek fényképe megjelent a lapokban, a 17 éves Harsányival több interjú is készült. „Sportol, vív, táncol és filozófiát tanul a matematikai verseny győztese – Röpke beszélgetés az ország legjobban számoló diákjával” – ezekkel a címsorokkal adta közre a 8 órai újság 1937. június 5-én a „jónövésű, szimpatikus fiatalember” nyilatkozatát.
„Elmondja, hogy gyógyszerész akar lenni, mert szüleinek gyógyszertára van, de beiratkozik a filozófiai fakultásra, mert a matematikán kivül a filozófia a kedvenc tantárgya.” Igazából nem akart gyógyszerész lenni, de az apja ragaszkodott hozzá, hogy ő vegye majd át az Őrangyalhoz címzett patikát.
Klasszikus műveltség dolgában sem állt rosszul, az ógörög is ment neki, 1937-ben még egy országos görög versenyen is harmadik lett.
Egy évvel később már a Gyógyszerész Közlönyben bukkan föl a neve: az „ungu. paraff.” nevű új szer fizikai állandóit ugyanis „Harsányi János gyógyszerész-gyakornok határozta meg, nagy körültekintéssel és pontossággal”.
1939 nyarán a szülei kiküldték Lyonba egy ritkaságszámba menő bőrkémiai tanszékre tanulni, de a világháború kitörése után rögvest haza is hívták. Itthon a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán szépen elvégezte a gyógyszerészetet, aztán beiratkozott doktorandusnak a botanika tanszékre. A botanika egyáltalán nem érdekelte, de csak annak a tanszéknek a vezetője mert 1942-ben bevállalni egy zsidó származású doktorandust. Harsányinak pedig mindenképpen az egyetem kebelében kellett maradnia, hogy ne vigyék el munkaszolgálatosnak. A német megszállás után azonban már ezt sem úszta meg, de mázlija volt, mert a főváros közelében foglalkoztatták a századát. 1944 vége felé, amikor Németországba akarták szállítani őket, sikerült megszöknie, és jezsuita atyák bújtatták őt a Mária utcai rendházuk pincéjében sok más kikeresztelkedett és ki nem keresztelkedett zsidóval együtt.