Felcsuti Péter: Az Európai Unió és a Fidesz

Vitám van Lakatos Júlia cikkében foglaltakkal, de indító állításával: „az Európai Unió sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja a Fideszt”, egyetértek. Ezen túl is van egy-két, egyáltalán nem elhanyagolható részletkérdés, amiben egyetértek vele; legfőképpen abban, hogy az Európai Unió legalább a 2008-as válság óta legitimációs, sőt bátran egzisztenciálisnak is nevezhető problémákkal küzd. A válság egyik következménye a tagországok közötti szolidaritás meggyengülése (talán ennél erősebb kifejezés is helyén való lenne), a másik az egységesnek gondolt jövőkép felbomlása. Talán nem túlzás, ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy az Unió válsága jelentős mértékben „felelős” azért, hogy a Fidesz-féle demokrácia – aminek az elméleti alapjait Lakatos nem kis eufémizmussal „kevéssé kidolgozottnak” nevezi – egyáltalán létrejöhetett. 

Írása lényegi részével azonban nem értek egyet; legfőképpen abban nem, hogy Lakatos különösebb kifejtés nélkül adottnak veszi a Fidesz-féle demokrácia sikerét, ami így szerinte legitim módon szembeállítható a liberális demokrácia kudarcával.

A sikernek ez az axiomatikus definiálatlansága aztán végigkíséri az egész írást; egyfelől a liberális demokráciát az uniós politikával azonosítja, másfelől – legalább is ezt vélelmezem – a Fidesz-féle demokrácia sikerességét az egymást követő választási győzelmekkel. Megoldásnak pedig a többféle demokrácia legitimitásának az elismerését javasolja hűen – ha szabad így fogalmazni – szakmai műhelyének, a Méltányosság Politikaelemző Központ szellemiségéhez, amely igyekszik távolságtartóan nem állást foglalni értékrendi kérdésekben, legyen szó történelmi perspektíváról vagy aktuálpolitikáról.