George Floyd halála felszínre hozta a kérdést, lehet-e végképp eltörölni a múltat

Vidám dalocska született abból, hogy Paul McCartney a Liverpool központjában lévő buszpályaudvarnál várt John Lennonra, és közben felfigyelt egy borbélyra, egy bankárra, valamint egy nővérre, aki pipacsokat árul az első világháború végére emlékező brit Fegyverszünet napjára. A buszváró már nem létezik, de az odavezető, és a Beatles-dal címét is adó Penny Lane évente százezer turista zarándokútjának egyik állomása a gombafejűek városában. Ám könnyen lehet, hogy át kell keresztelni, ha a Liverpoolt is magába foglaló régió munkáspárti polgármestere által indított vizsgálat kideríti, hogy az utca névadója a város XVIII. századi híres rabszolga-kereskedője, James Penny. Akadtak, akik máris meghozták a döntést, mert több utcatáblára ráírták, hogy rasszista (racist), amit a helyiek közül sokan felháborodottan idiotizmusnak minősítettek.

A trafalgari győző, Nelson admirális szobra Liverpoolban /// Sic transit gloria mundi

AFP

Ehhez hasonló statáriális ítéletek születnek történelmi személyiségek szobráról és nevéről az amerikai kontinenstől Afrikán át Európáig, miután a rendőri intézkedés áldozatává lett George Floyd halála tüntetéseket váltott ki. Azok előbb az USA-ra koncentrálódtak, és a rendőri brutalitást vették célba, ám idővel a faji megkülönböztetés, a társadalmi egyenlőtlenségek és a gyarmatosítás történelmi bűne ellen fordultak, és nemzetközivé lettek.

A szobrokban megtestesülő történelmi értékítéletek ellen változatos módon és okokból lázadnak. Az USA-ban az első számú célpontot az 1861–1865-ös polgárháború déli konföderációs tábornokainak és vezető politikusainak az emléke jelenti. A rabszolgatartás miatt a szobrokban a rasszizmus jelképeit látó afroamerikaiak évtizedek óta szeretnének megszabadulni ezektől.