Tényleges, komoly siker Izrael és a két olajmonarchia békekötése, örvendetesek együttműködési szándékaik, azonban mélyen problematikus jelenségek is kísérik. A cél részben a további fegyverkezés, részben pedig – Izrael részéről – fontos kérdések valódi megoldásának tartós elkerülése, az Európai Unió eszköztelenné tétele. A történet, minden tartalmi és jelentőségbeli eltérés dacára nagyon is tanulságos lehet számunkra.
Az Egyesült Államok elnöke a békemegállapodás aláírását követően bejelentette, hogy további négy-öt érdeklődő mutatkozik az Arab-Félszigetről, illetve Észak-Afrikából, amely államok békét terveznek kötni Izraellel. Közülük több már szinte a megállapodás küszöbére jutott, Marokkóról, Szudánról, Ománról szólnak a hírek. Azt is joggal jegyzik meg a kommentátorok, hogy ezek a békemegállapodások lényegesen eltérnek attól a két „hidegbékétől”, amelyeket Izrael régebben kötött közvetlen szomszédaival. Jordániával és Egyiptommal fennállnak ugyan a diplomáciai kapcsolatok, kényszerű és néha intenzív katonai együttműködés is zajlik, de az alsóbb szinteken nem sok kooperációnak találni nyomát. Ezeknek az új békemegállapodásoknak azonban kimondottan az az egyik legfőbb reménye, hogy éppen a gazdasági, üzleti, együttműködéseket pörgeti fel, az Emírségekben lévő pénz például remekül befektethető az izraeli hi-tech szektorban. Ez nem kevés, ennyiben valóban nem indokolatlan komoly amerikai diplomáciai sikerről és „Új Közel-Keletről beszélni”, egy békés, dinamikusan fejlődő térség képét festeni fel. Minden más tekintetben azonban sajnos igen.
A kirakatban mindez fényes amerikai siker, amely Donald Trump és stábja reményei szerint hozzájárulhat az elnök újraválasztásához, végtére is a teljesen reménytelennek tűnő közel-keleti békéhez érdemben hozzájárulni, ennél aligha kellhet fényesebb politikai eredmény. Lám, éppen Trump vonul be békecsinálóként a történelembe. Csakhogy, figyelmeztetnek többen, a béke egyik oka éppen az Egyesült Államok térségbeli meggyengülése lehet.
