A Politico szerint azonban a kép ennél árnyaltabb. A német kancellárt ugyan dicséret illeti, amiért kiutat talált a zsákutcából, de elsősorban őt terheli a felelősség, amiért egyáltalán kialakulhattak ilyen állapotok. Évek át csak nézte, miként bontja le a demokráciát Orbán és Kaczynski. Mindkettő úgy vette Berlin tétlenségét, hogy az csendes beleegyezést jelent, így azután nem sok okuk volt, hogy visszafogják tekintélyelvű politikájukat.
Aztán mire kiderült, hogy mekkora is a baj, ideértve a független sajtó és bíróságok aláásását, valamint a kisebbségi jogok szűkítését, már nem lehetett orvosolni a gondot a Merkel által annyira szeretett, színfalak mögötti diplomáciával. Hogy nem lépett közben idejekorán, az odavezetett, hogy új kelet-nyugati szakadék alakult ki, és fellángolt a nacionalizmus. Persze a történelmi okok folytán mindenáron igyekezett elkerülni azt a benyomást, hogy beleavatkozik a szomszédos államok belügyeibe.
A kormányfő hosszú interjút adott a Die Zeit című német lapnak, a 7-es cikkely alapján folyó eljárást leállíttatná, mert szerinte minden rendben van a demokráciával Magyarországon, amelyre úgy akar feltételeket kényszeríteni az unió, mintha a Szovjetunió lenne.