Egyszer volt szabad választás az NDK-ban, és a nyugatnémet márka győzött

Bedő Iván

6 perc

2020.03.31. 13:00

2020.03.31. 15:54

A pártállam lebontásában még fontos szerepet játszott, aztán az első parlamenti választással háttérbe szorult az NDK-beli demokratikus ellenzék. A keletnémetek inkább a Helmut Kohl kancellár vezette Nyugat-Németországra voksoltak, abban a reményben, hogy az hozza el számukra a jólétet.

„Test the West!” Ez nem politikai hirdetés, hanem egy cigarettamárka emlékezetes reklámja. Mégis nagyon jellemezte a választási kampányt is, amikor harminc éve, a nyugati termékek beszivárgásának hónapjaiban – véletlen egybeesésként – ezzel a szlogennel is tele volt a végnapjait élő Német Demokratikus Köztársaság.

Az 1990. márciusi parlamenti választás eredménye is éppen ezt tükrözte: a rekordszámban voksoló keletnémetek olyan kormányt juttattak hatalomra, amelytől azt várták, hogy elvezeti őket a Nyugat, az akkori Német Szövetségi Köztársaság, a szupererős (nyugat)német márka, no meg az árubőség birodalmába.

Semmi kétség, ezt vezényelte le a választás nyomán kormányra került kereszténydemokrata Lothar de Maizière miniszterelnök, az NDK első és egyben utolsó szabadon választott kormányfője. Az 1990. március 18-án megválasztott parlament – a Népi Kamara – mandátuma így hamar le is járt: december 2-án, az össznémet parlamenti választás napján.

  • Régi-új pártok a keleti oldalon

A májusra tervezett szavazást azért hozták előre, mert a pártállami időkből maradt – bár a keményvonalasoktól addigra megtisztogatott – NDK-beli vezetés kezéből kicsúszni látszott a hatalom. Amikor januárban a kormány és az ellenzék (az akkoriban több országban bevált kerekasztal mellett) döntött az új időpontról, még azt sem lehetett látni, hogy májusban lesz-e még az NDK. Végül azért megvolt, de már nem sok hiányzott ahhoz, hogy gyakorlatilag értelmét veszítse a július elsejei valutaunióval.

A választási kampányra kevés idő, alig hét hét maradt, és az NDK-beli pártok közül csak az évtizedek óta működőknek volt kellő apparátusuk. Tudniillik az uralkodó Német Szocialista Egységpárt mellett még négy, blokkpártként emlegetett csoportosulás működött. Közülük a liberális, a nemzeti demokrata és a parasztpárt nem sok vizet zavart 1990 elején, annál jobban készülődött a nyugati testvérével azonos nevű, kereszténydemokrata CDU.

NDK-s nyugdíjasok Potsdamban a CDU választási plakátjait nézik

Keletről nyugatra

DPA

A nyugatnémet CDU, Helmut Kohl kancellár pártja sokáig vonakodott az együttműködéstől, annak ellenére, hogy a régi időkből maradt pártelnök helyébe már a keletnémet ellenzék egyházközeli részéhez tartozó De Maizière lépett. (Neve onnan is ismerős lehet, hogy egyik távoli unokatestvére, Thomas de Maizière néhány éve kancellária-, belügy- és védelmi miniszteri posztot is betöltött Angela Merkel kormányában.)

Szociáldemokraták történetesen nem működtek az NDK-ban, ezt a pártot frissen alapították újjá, és hamarosan megnyerték tiszteletbeli elnöknek a nagy tekintélyű Willy Brandt egykori nyugatnémet kancellárt. A fontosabb választási szereplők közé tartozott még a demokratikus ellenzék színes csoportja, a Szövetség '90 és az időközben Demokratikus Szocializmus Pártjává (PDS) átnevezett állampárt.

Willy Brandt az SPD választási gyűlésén 1990. március 16-án Wismarban

Tiszteletbeli elnök

Wikipedia / Bundesarchiv Bild

  • Kohl felvette a versenyt