Orbán Viktor úgy manőverez két világ között a külpolitikában, mint elefánt a porcelánboltban

„A kis országok nem engedhetik meg maguknak, hogy olyan vezetőjük legyen, aki nem látja át a geopolitikai helyzetet” – jelentette ki nemrég egy római konferencián Orbán Viktor, s mivel ő, saját értékelése szerint, átlátja, egyből elő is adta hallgatóságának, hogy állnak a dolgok. „Ha magyar vagy, egy geopolitikai csapdában élsz: nyugatra a németek, keletre az oroszok, délre a muszlimok. A magyar történelemben elfoglaltak minket az ottománok, a németek és a szovjetek, szóval nem könnyű szuverén nemzetként létezni errefelé” – mondta a magyar miniszterelnök.

Láthatóan ehhez a „csapdához” igazítja külpolitikáját is, hiszen ennek hangsúlyos része a Németországgal való különleges kapcsolat, a kelet-közép-európai államok és a balkáni országok szoros együttműködése, a Törökországgal és Oroszországgal való minél kiegyensúlyozottabb viszony, s ezek mellett a kínaiakkal való jó együttműködés. Az is látható e kapcsolatokból, hogy Orbán hisz egy új nemzetközi rend kialakulásában, amely véget vet az amerikai hegemóniának, és újra többpólusúvá teszi a világot – ennek minden kockázatával.

Putyin és Erdogan /// A barátom barátja

AFP / Sergey Guneev

Keleti államokra hajazó autoriter belpolitikájával Orbán már alkalmazkodik is ehhez az új világhoz, amire jó példa az unió által erős fenntartásokkal kezelt fehérorosz elnökhöz való közeledése is, s még azzal sem törődik, hogy Magyarországot minden szál az általa elutasított nyugati értékekhez köti.

Csakhogy Magyarország önállóan nem tud kellő súlyt képezni a világban folyó átalakulások során.

Ezért támogatja Orbán egy minél szélesebb regionális összefogás kialakítását, a V4-eken túl bevonva ebbe Kelet-Közép-Európa más országait és a nyugat-balkáni államokat is, hogy közösen fellépve képesek legyenek érdekeiket hathatósabban képviselni. Ám jelenleg ezek az országok Európa perifériáján vannak, gyakorlatilag ütközőzónának tekinthetők a putyini Oroszország és Európa között. Orbán elképzelése viszont az, hogy a térség összekötő kapocs legyen az orosz–kínai terjeszkedés és a nyugat-európai országok között.