NoÁr a művészvilágnak: Már nem elég a Facebookon drukkolni a diákoknak
Júniusban az SZFE diákjai felkeresték a noÁr néven közösséget építő Molnár Áront, hogy írjon dalt az intézmény védelmében. A maga is az egyetemen végzett színész végigkísérte a nyár folyamán magára találó diákságot, és állítja, ezt a szembenállást nem ők fogják elunni.
HVG: Mivel keresték meg három hónapja az SZFE diákjai?
Molnár Áron: Júniusra világossá vált számukra, hogy az egyetem autonómiája sérülni fog. Olyan döntések érnek be, amelyek leuralják a szakmaiságot, és kézi vezérlésre váltják az önkormányzatiságot. Kértem, úgy magyarázzák el, milyen kiutat látnak, mintha dilettáns lennék, és semmi tudásom nem lenne az egyetemről. Ők akkor öt pontban fogalmazták meg a programjukat. Kérdeztem, ez mennyire alkuképes követelés. Mondták, hogy ez nem alku tárgya, azóta pedig a chartában még pontosabban megfogalmazták elvárásaikat.
Bajban a hatalom, olyan erővel rúgták vissza a labdát a diákok a terelőszalagon túlról
Akár sikerrel járnak, akár nem, az SZFE diákjai az ellenállás új formáját honosították meg. Nem dőltek be a kormány ígéreteinek, és nem félnek a polgári engedetlenségtől.
HVG: Vidnyánszky neve már akkor felbukkant?
M. Á.: Még csak árnyként vetült az egyetemre, de már olyan sokszor szóba került a nyilvánosságban, hogy a diákok szóltak: mi ne mondjuk ki ennyiszer a nevét. Az ügyre fókuszáljunk.
HVG: Érthető elhatározás. Nem követ el hibát, aki az SZFE ügyébe többet lát, mint pár száz diák ragaszkodását a megszokott keretekhez?
Névjegy |
Molnár Áron, a vajdasági Újvidéken született 32 éves színész 2010-ben végzett az SZFE-n. Volt a Vígszínház társulatának tagja, öt éve szabadúszó, napokban mutatják be főszereplésével a Toxikoma című filmet. 2018 óta noÁr néven a közéletről rappel, közösséget épít. |
M. Á.: Csodálkozom, hogy a CEU elüldözése és az MTA bedarálása után sem látja mindenki, hogy a képlet mindig azonos. Ugyanaz történik a filmintézettel, a színházakkal és múzeumokkal. A hatalom mindenféle szakmaiság nélkül foglalja el sorra az intézményeket, miközben félresöpri az adott helyen felhalmozott tudást és tapasztalatot. Egyetlen célja a döntéshozatal centralizálása. Mindenhol elhelyezi a maga lojális embereit, akiknek eszükbe sem jut visszapofázni. Ha felülről jön egy utasítás, hogy valaki sokat ugrált, ezért nem játszhat egy államilag támogatott filmben, akkor az új főnök nem kéri ki magának a kérést. Nem mondja, hogy ne hülyéskedjetek, egy szabad országban semmi sem írhatja felül a tehetséget. Nem, ő végrehajtja az utasítást, és választ valakit, aki hűséges, vagy legalábbis kussol. Az SZFE diákjai nem hallgatnak.
HVG: Nincs abban mégis túlreagálás, hogy rögtön el kellett foglalni a Vas utcai épületet?
M. Á.: Bent voltam a teremben, amikor kimondták döntésüket. Most is kiráz a hideg. Kétszázan álltak fenn az Ódry színpadán, gitároztak, énekeltek. Annyian voltak, hogy nem tudtad, honnan szól a zene, a hang, és akkor valaki kiállt, feltette a többieknek a kérdést: elfoglaljuk az egyetemet? Igen, kiabálták.
Elfoglaltuk az egyetemet – kérdezte már múlt időben. Igen, kiabálták. Érezni lehetett, hogy valami sosem látott dolog történik.
HVG: Mások is tüntettek már, aztán mire mentek vele – mondják a szkeptikusok.