Maradona utcagyerekből Aranykölyök lett, majd megjárta a mennyet és a poklot

„Annyiszor meghalt már, csoda, hogy eddig élt” – talán ez a méltatás állt legközelebb az igazsághoz Diego Armando Maradonáról, a kivételes tehetségű és önpusztító életű argentin labdarúgóról. A nem sokkal az agyérműtétje után szívleállás miatt a múlt héten, 60 éves korában elhunyt Maradona

2000-ben és 2004-ben már a halál közelébe került kokainszenvedélye miatt,

2005-ben gyomorszűkítő műtéttel próbálták megfékezni a kóros elhízását, és 2018-ban, az oroszországi labdarúgó-világbajnokságon is rosszul lett a nézőtéren. Élete utolsó hónapjaiban árnyékává vált annak a zseninek, aki fénykorában egyedül nyert mérkőzéseket, s vezette diadalra a klubját vagy a válogatottját.

Maradona az 1986-os vébégyőzelmet ünnepli /// Aranyat kovácsolt

AFP

Az argentin elnöki palotában, a Casa Rosadában ravatalozták fel Maradonát, ám a halálát sirató rajongók olyan vehemenciával próbáltak a koporsó közelébe férkőzni, hogy a család kérésére a tervezettnél korábban – szűk körben – temették el, a szülei mellé. Alberto Fernández államfő háromnapos országos gyászt rendelt el, ami csak a nemzet nagyjainak adatik meg. Például Juan Perónnak vagy a nép által imádott feleségének Eva (Evita) Perónnak. Juan és Evita Perón képe ott függött a Buenos Aireshez közeli nyomornegyedben, Villa Fioritóban lévő, áram és folyó víz nélküli apró házban, ahol a négy lány után született legidősebb fiú, Diego a hét testvérével osztozott az egyik szobán. Még alig tudott járni, amikor beleesett a pöcegödörbe, s a kimentéséig azzal a később általa az élete nehézségei idején emlegetett tanáccsal biztatták, hogy: „tartsd a fejed a szar fölött”.