„A katonák most elhelyezik a koszorút... a kancellár odalép, megigazítja a szalagokat... és most letérdel...” Az ötven évvel ezelőtti felvételen a riporter itt elhallgatott, és néma csönd ülte meg a varsói gettó emlékműve előtti teret is. Willy Brandt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja váratlanul, a protokollban nem tervezetten, térdre ereszkedett az 1943. áprilisi varsói gettólázadás hőseinek emlékműve előtt. Azon a decemberi napon Brandt történelmet írt. A nevéhez fűződő keleti politika jelentette az első lépést a húsz évvel későbbi német újraegyesítéshez.
A híres térdelés:
Hogy ezt akkor nem mindenki így látta, arról az olvasó Matthias Brandt Űrőrjárat című visszaemlékezéséből szerezhet tudomást. Brandt ma az egyik legtöbbet foglalkoztatott színész Németországban – ötven évvel ezelőtt viszont általános iskolai tanuló, s az akkori kancellár fia volt. Abban az időben űrhajósnak képzelte magát, űrruhát is vásárolt a tankönyvekre kapott húsz márkából, újrajátszotta magában a holdra szállást. De azért amit iskolai hétköznapjairól az emlékeiben följegyzett, az azt mutatja, hogy apja politikája negyedszázaddal a vesztes háború befejezése után még nem talált általános támogatásra. Nemcsak a parlamenti ellenzékben – erről akkor is, meg a fél évszázados évfordulót felemlegetve most is lehetett eleget olvasni –, hanem átlagpolgárok körében sem.
