Mit érzékelt a német szociáldemokrata kancellár, Willy Brandt szerepvállalásából ötven éve az akkor kilencéves fia, Matthias, aki színészként eljátszotta apja megbuktatója, egy keletnémet kém szerepét?
„A katonák most elhelyezik a koszorút... a kancellár odalép, megigazítja a szalagokat... és most letérdel...” Az ötven évvel ezelőtti felvételen a riporter itt elhallgatott, és néma csönd ülte meg a varsói gettó emlékműve előtti teret is. Willy Brandt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja váratlanul, a protokollban nem tervezetten, térdre ereszkedett az 1943. áprilisi varsói gettólázadás hőseinek emlékműve előtt. Azon a decemberi napon Brandt történelmet írt. A nevéhez fűződő keleti politika jelentette az első lépést a húsz évvel későbbi német újraegyesítéshez.
A híres térdelés:
Hogy ezt akkor nem mindenki így látta, arról az olvasó Matthias Brandt Űrőrjárat című visszaemlékezéséből szerezhet tudomást. Brandt ma az egyik legtöbbet foglalkoztatott színész Németországban – ötven évvel ezelőtt viszont általános iskolai tanuló, s az akkori kancellár fia volt. Abban az időben űrhajósnak képzelte magát, űrruhát is vásárolt a tankönyvekre kapott húsz márkából, újrajátszotta magában a holdra szállást. De azért amit iskolai hétköznapjairól az emlékeiben följegyzett, az azt mutatja, hogy apja politikája negyedszázaddal a vesztes háború befejezése után még nem talált általános támogatásra. Nemcsak a parlamenti ellenzékben – erről akkor is, meg a fél évszázados évfordulót felemlegetve most is lehetett eleget olvasni –, hanem átlagpolgárok körében sem.
A munkaerőpiac komolyabb megrázkódtatás nélkül nem képes nélkülözni több százezer munkavállalót, a költségvetést pedig százmilliárd forintokkal terhelné, ha a férfiak is nyugdíjba mehetnének korhatár előtt, 40 év jogviszonnyal, ahogy azt Magyar Péter tervezi. Ma is sok nő és férfi dolgozik nyugdíj mellett, 65 éves kora fölött, jóval többen, mint 2010-ben.
Váczi Eszter elmondta: énekesi keresetéből nem nyújthatott volna ilyen lehetőséget a gyerekeinek.
