HVG: Ha nem üt be a Covid-járvány, ma már lenne vakcina a HIV ellen?
Pardi Norbert: Egyáltalán nem. A HIV nagyon macerás kórokozó. Gyorsan változik, és cukorburok veszi körbe, ami ellen nem nagyon lehet jó ellenanyagot készíteni. Az immunrendszerben a kritikus sejtek nem férnek hozzá úgy, hogy megfelelő immunválaszt tudjanak kiváltani. Van esély arra, hogy egyszer lesz HIV elleni oltás, de hogy nem az lett az első mRNS-vakcina, a legkevésbé sem meglepő. A koronavírus-járvány kitörésével hirtelenjében olyan éles lett a helyzet, hogy a döntéshozók azt mondták, mindent megadunk, csak csináljátok meg a vakcinát. Ha ez nincs, lehet, hogy még a következő tíz évben sincs mRNS-alapú oltóanyag.
HVG: Eszerint óriási nyomást helyeztek önökre, kutatókra, vagy épp ellenkezőleg: lendületet kaptak? Hogyan élte meg az elmúlt időszakot?
P. N.: Stresszes volt, de mindvégig tudtuk, hogy ez most nagy lehetőség. A vakcinát a Pfizer, a Moderna és a BioNTech cégek fejlesztették ki, mi a technológiát adtuk, aminek legalább harminc éve kezdődött a kidolgozása. Az első cikk, amelyik bemutatta, hogy egy állatba beoltott szintetikus RNS-ből hogyan képződik fehérje, 1990-ben jelent meg, csak senkit sem érdekelt. Rengeteg ellenvetés volt, például, hogy az RNS nem elég stabil, gyulladást okoz. Ez utóbbi problémát küszöbölte ki 15 éve Karikó Katalin (róla most jelent meg dokumentumfilm, mely itt nézhető meg) és Drew Weisman.
Még a Vasfüggöny idején, 1985-ben került az Egyesült Államokba biokémikus kutatóként, több mint 20 éve fedezte fel kutatótársával az mRNS jelentőségét, melyre most a koronavírus elleni vakcinafejlesztések jó része épül. A 2023-as orvosi és élettudományi Nobel-díjat másodmagával, a vakcina fejlesztésében részt vevő kollégájával, Drew Weissmannal elnyerő tudóssal 2020. május 5-én készítettünk portréinterjút a hvg360-on. Ezt adjuk most közre újra, változtatás nélkül.