Pardi Norbert biokémikus: Nem mutálódna a koronavírus, ha be lenne oltva az egész világ

7 perc

2021.02.10. 15:00

A magyar biokémikus, Pardi Norbert is részt vett a Pfizer, a BionTech és a Moderna által fejlesztett koronavírus elleni oltóanyag technológiájának kidolgozásában, Karikó Katalin munkatársaként. A kisújszállási születésű tudós tíz évvel ezelőtt, szegedi diplomája megszerzése után, a HIV elleni vakcina kutatásán kezdett dolgozni az Egyesült Államokban. A most 40 éves Pardi a "borhoz főz", és ismét elkezdett zongorázni.

HVG: Ha nem üt be a Covid-járvány, ma már lenne vakcina a HIV ellen?

Pardi Norbert: Egyáltalán nem. A HIV nagyon macerás kórokozó. Gyorsan változik, és cukorburok veszi körbe, ami ellen nem nagyon lehet jó ellenanyagot készíteni. Az immunrendszerben a kritikus sejtek nem férnek hozzá úgy, hogy megfelelő immunválaszt tudjanak kiváltani. Van esély arra, hogy egyszer lesz HIV elleni oltás, de hogy nem az lett az első mRNS-vakcina, a legkevésbé sem meglepő. A koronavírus-járvány kitörésével hirtelenjében olyan éles lett a helyzet, hogy a döntéshozók azt mondták, mindent megadunk, csak csináljátok meg a vakcinát. Ha ez nincs, lehet, hogy még a következő tíz évben sincs mRNS-alapú oltóanyag.

 HVG: Eszerint óriási nyomást helyeztek önökre, kutatókra, vagy épp ellenkezőleg: lendületet kaptak? Hogyan élte meg az elmúlt időszakot?

P. N.: Stresszes volt, de mindvégig tudtuk, hogy ez most nagy lehetőség. A vakcinát a Pfizer, a Moderna és a BioNTech cégek fejlesztették ki, mi a technológiát adtuk, aminek legalább harminc éve kezdődött a kidolgozása. Az első cikk, amelyik bemutatta, hogy egy állatba beoltott szintetikus RNS-ből hogyan képződik fehérje, 1990-ben jelent meg, csak senkit sem érdekelt. Rengeteg ellenvetés volt, például, hogy az RNS nem elég stabil, gyulladást okoz. Ez utóbbi problémát küszöbölte ki 15 éve Karikó Katalin (róla most jelent meg dokumentumfilm, mely itt nézhető meg) és Drew Weisman.

Karikó Katalin: Vakcinát fejleszteni elsősorban morális kötelezettség

Még a Vasfüggöny idején, 1985-ben került az Egyesült Államokba biokémikus kutatóként, több mint 20 éve fedezte fel kutatótársával az mRNS jelentőségét, melyre most a koronavírus elleni vakcinafejlesztések jó része épül. E pillanatban Nobel-díj-várományosként is emlegetik.