Az én hetem: Krusovszky Dénes az irónia határvidékéről jelentkezik
5 perc
2021.03.28. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Krusovszky Dénesnek ezekből kellett ihletet merítenie: állatmese, szelekció, varázsszám, négyzetméter, nejlonszatyor.
Állatmese: Egy hasonlat kedvéért, ironikusan sem lehet „büdös magyar migránsoknak” nevezni a portyázó honfoglalókat – ez következik a Kúria döntéséből, amellyel elmarasztalta a hvg.hu kiadóját egy véleménycikk miatt. A 2018-as, az Elios-ügyről szóló írás szerzője, Tóta W. Árpád szerint a magyar publicisták kihívásként tekintenek a döntésre, és ha kell, állatmesékben írják meg, amit gondolnak.
Szelekció: Szegeden a járvány miatt a daganatos és sürgős ellátást igénylő betegek között is szelektálni kellett. A urológiai klinika a Facebookon közölte, hogy válságértekezletet tartottak, mert egyre több dolgozót kellett átvezényelniük a járványközpontba, miközben a szentes kórházból is hozzájuk küldték a sürgős ellátást igénylő betegeket.
Varázsszám: Húsvétig nincs enyhítés a korlátozásokban, de ha a beoltottak 2,5 millióan lesznek, akkor viszont igen.
Négyzetméter: A korlátozások majdani enyhítésének első lépcsőjében minden üzlet kinyithat, a nyitvatartási idő is hosszabbodik, viszont egy boltban 10 négyzetméterenként csak egy vásárló tartózkodhat majd.
Nejlonszatyor: A Blikk szerint a nejlonszatyros ügy miatt kérhette az ügyészség a 6,67 milliós vagyonelkobzást a volt fideszes képviselőre, Boldog Istvánra. Amikor a hatóságok fülébe jutott a korrupciógyanú, három csapattal követték a pénz útját, és egyszer azt látták, hogy Boldog 20 millió forintot kapott nejlonszatyorban egy vállalkozótól.
Meghalt az irónia, éljen az irónia. Rengeteg ismert és népszerű irodalmi idézet ugorhat most be az egyszeri büdös magyar migránsnak, aki volnék (habár inkább csak amolyan fotelkalandozó vagyok már most, igaz, ki nem az manapság), úgy is mint „rettenthetetlen hülyék kora jő”, vagy „A hülyeség volt kibírhatatlan; az, hogy ebben / Teljék el az életünk”, sőt, mondhatnám, „bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá”. De a legnagyobb tisztelet mellett (sorrendben Petrinek, Orbán Ottónak és Esterházy Péternek) mondom, most mindez vajmi keveset segít. Talán ha állatmesében beszélnénk el a dolgokat valóban.
Nem tudom, nincs kedvem röhögni. Odakint tavaszodik, csicseregnek a madarak, zümmögnek a méhecskék, szaladgálnak a hangyák, hogy basznák meg.
Ha az én hetem a kérdés, mint ahogy valahol mégiscsak az, akkor azt tudom mondani, hogy az idő a feje tetejére állt, és torzult arccal hátra tekintve öltögette rám a nyelvét. Ha mindez nem lett volna elég, még egy utolsó fricskaként az órát is át kellett állítani. Nyári időszámítás, mondják, nem mintha volna (lenne majd) olyan, hogy nyár, meg idő, meg számítás. Főzősműsorokat kellene nézni álló nap, mondjuk, hogy szegény Anthony Bourdain tengeri herkentyűket kóstolgat valami thaiföldi bódésoron, vagy hogy Stanley Tucci felfedezi Itáliát. Fedezze már fel, kóstoljon bele, zabálja meg, hogy a dögvész vigye el az egészet.