Az oltások története sikertörténet, mert tanultak a hibákból és balszerencsés esetekből
Elfelejtett óvintézkedések, véletlen balesetek, gyártási hibák vezettek az új gyógyászati eljárások jogi és etikai szabályozásához, a gyógyszerfelügyeleti hatóságok létrehozásához és az új szerek alkalmazásának folyamatos követéséhez.
Amikor egymás után haltak meg a gyerekek, Georg Deycke bakteriológus eleinte nem hitte, hogy az oltás miatt történik a baj. Azt sem sejthette, hogy bíróság elé kerül, pedig jót akart, amikor Ernst Altstaedt tiszti főorvossal együtt rábeszélte a város vezetőit a gyerekek tömeges beoltására.
A helyszín az északnémet Lübeck, az időpont 1930 tavasza. A tuberkulózis (TBC) akkoriban a leggyakoribb halálozási ok. Két francia kutató, Albert Calmette és Camille Guérin nemrég fedezte fel, hogy a súlyos betegség ellen vakcinával lehet védekezni.
Bocsássuk előre: a 20-as években nemzetközi sikert arató oltással nem is volt semmi baj. A hatóanyagot, egy legyengített kórokozót, amely a feltalálók nevét viseli – BCG, Bacillus Calmette–Guérin –, azóta is sikeresen alkalmazzák, és a világ jelentős részén a TBC már nem is nagy fenyegetés.