Eladta a Rottenbiller utcát, Váci utcai vizeldékkel riogatott – Magyar svindlerek, 11. rész

1902. május 3-án egy jól öltözött, elegáns fiatalember jelent meg egy csapat munkással a budapesti Rottenbiller utca 60–62. szám előtt. Szerszámokat, szekereket hoztak magukkal, majd miután elzárták az utcát, a munkások nekiálltak felszedni az úttest faburkolatát. Az utca lakói közül azoknak, akik kíváncsiskodtak, az elegáns fiatalember jó hírrel szolgált: a város építésügyi osztálya úgy döntött, felújítja a burkolatot, ezért dolgoznak olyan szorgosan a munkások. Másnap reggelre a munkát már be is fejezték, az útzár megszűnt, az útburkolat eltűnt. Csak később esett le a lakóknak, hogy bizony átverték őket, szó sincs útfelújításról, egy ismeretlen szélhámos egyszerűen elvitte az utcájuk egy részét.

A rendőrség később kiderítette, hogy a jól öltözött fiatalember egy Hamrák János nevű, 25 év körüli napszámos, aki a tett reggelén bérelte fel a melósokat, akik nem is sejtették, hogy egy vakmerő lopás végrehajtói. Azért dolgoztak olyan gyorsan, mert a megbízójuk magasabb bért fizetett nekik, mint amennyit hasonló munkákért kapnak, ez eléggé motiválta őket.

A faburkolat sorsáról többféle verzió kering: a korabeli sajtó szerint Hamrák eladta azt egy Plachl Józsefné nevű özvegy házmesternőnek, aki egy rokonának adta tovább tűzifaként. Véletlen egybeesés, de az özvegyasszony veje, egy előkelő fővárosi hivatalnok, annak a bizottságnak volt az elnöke, amelyik az utcai kövezésügyekben járt el.

Más, évtizedekkel később megjelent sajtóforrások szerint a faburkolatot Székesfehérvárra szállíttatta Hamrák, mivel korábban megegyezett a fehérvári városvezetéssel, hogy a piaci árnál jóval olcsóbban tud burkolóanyagot szerezni. Végül is igaza lett, mert valóban tudott, az már más kérdés, hogy ehhez a Rottenbiller utcát kellett feltúrnia.