HVG: Lokálpatriotizmusból, a leszakadó nógrádi térség felvirágoztatása miatt alapított biotechnológiai céget szülőfalujában, Szirákon?
Lukács Noémi: Volt egy különleges termékünk, amiben hittünk, és ami keresetté vált. Kezdetben kihelyeztük a termelést, illetve helyiséget béreltünk. A laboratórium akkor költözött Szirákra, amikor nyugdíjasként én is. 71 éves vagyok, fáraszt az ingázás; könnyebb, ha csak pár lépésre van a labor, és szabadon járhatok be, amikor csak akarok. Ugyanakkor hazudnék, ha tagadnám, hogy volt bennünk idealizmus. Világunkban egyre szélesebb szakadék nyílik különböző társadalmi szegmensek között, és szerettünk volna hozzájárulni ahhoz, hogy Szirák ne szakadjon le. És bár magányos harcosként nem könnyű szakembereket hosszú távra vidékre csábítani, legalább hozzájárulhattunk új munkahelyek megteremtéséhez és helyi szakemberek kiképzéséhez. Tudjuk, egy fecske nem csinál nyarat, a vidék felzárkóztatásához mindannyiunkra szükség van. És nagyon korán, a gyerekeknél kell kezdeni.
Sziráki látkép /// Lokálpatriotizmus
Everengine / Tóth Richárd
HVG: Mekkora fejlesztést, befektetést igényelt, hogy laboratóriummá alakítsa dédszülei házának földszintjét és padlását?
L. N.: Az épületfelújítás már megtörtént, amikor elkezdtünk a laborfejlesztésen gondolkozni. Be kell valljam, ebben a projektben én leginkább a gyakorlati résszel voltam elfoglalva – kitalálni, pontosan mire van szükség ahhoz, hogy a labor álljon és működjön, a gépeket beüzemeljük, az embereket betanítsuk. Legidősebb lányom, Symmons Johanna érdeme, hogy a pénzügyi forrásokhoz hozzájutottunk. Sikeresen pályáztunk, és marketingfogásainak hála öt év alatt a bevételeink is megötszöröződtek.
HVG: Hogyan került fel a világ gyógyszeriparának térképére Szirák még a koronavírus-járvány előtt?
