Charlie Watts a Rolling Stones 50. születésnapi koncertjén 2013-ban, a Hyde Parkban /// Úr a zűrben
Wikipédia / Gorup de Besanez / CC BY-SA 3.0
Úgy tartozott a nagy generációhoz, hogy a nagy generáció emlegetésekor senkinek sem az ő neve ugrott be elsőre, másodikra, de harmadikra sem. Vannak rocksztárok, akik egész életüket arra tették fel, hogy rocksztárok legyenek. Steven Tyler, az Aerosmith énekese kisgyerekként azzal fordult az édesanyjához: „Ha felnövök, rocksztár akarok lenni.” Az anyja némi töprengést követően azt mondta: „A kettő együtt nem fog menni.”
Charlie Watts soha nem akart rocksztár lenni. Jazzmannek tartva magát úgy vélekedett, a dzsesszt megélni, a rockból meg élni kell, a dobolás leginkább tíz év munka és ötven év időtöltés. Az első dobfelszerelését, egy 12 fontos szettet, tinédzserként kapta. A szülei, a sofőr apa és az anya azt akarták, hogy művészi pályát válasszon, és mivel kezdetben egy londoni grafikai stúdióban dolgozott, esténként kocsmákban meg báltermekben dobolt, aztán a világ legveszélyesebb rock and roll zenekarában kötött ki, végül is nem kalkuláltak rosszul.
