Disznó szíve dobog egy emberben: hogyan vált ez lehetségessé?

És akkor én röfögni fogok?

– kérdezte David Bennett, amikor az orvosa sertésszív beültetését ajánlotta neki, mint egyetlen lehetőséget az egyébként gyógyíthatatlan állapota kezelésére. Ez viccesen hangzik, de a genetikai, immunológiai és sebészeti nehézségek mellett (ezekre nyomban rátérünk) a páciens kérdése fontos etikai dilemmákra is utal.

Az 57 éves Bennett világraszóló műtéte kapcsán ünneprontás lenne, de előbb-utóbb választ kell találni: mennyire ember és mennyire sertés az, akinek mellkasában disznószív dobog? Akiknek a tudomány mai állása szerint csak így menthető meg az életük, azoknak többnyire nincsenek fenntartásaik. És az is igaz, hogy sertésekből származó szívbillentyűket 1965 óta ültetnek be emberekbe, és akadnak cukorbetegek, akiket sertésből vett hasnyálmirigy-sejtek beültetésével gyógyítanak.

Griffith doktor és David Bennett a műtét után /// Szívügyük lett

University of Maryland Medical Center

Mégis, az etika szakértőit, de az állatvédőket is foglalkoztatják a kérdések, amelyekről egyelőre nem sok vita folyt, így társadalmi egyetértés sem alakult ki. Szabad-e szervátültetéshez állatokat feláldozni emberek kedvéért? Más szóval: szabad-e állatokat genetikailag módosítani, és ezen az alapon alkatrész-raktárként használni transzplantációkhoz?

És hogyan hat az emberek lelkére, ha állati szervek működnek a testükben?

Miközben átültetésre alkalmas emberi szerv – akár szív is – jóval kevesebb van, mint amennyire szükség lenne.