Csizmadia Ervin: A „vékony jég” effektus, a „történelem vége” és az orosz-ukrán konfliktus

Fájdalmas látni azt, ami a határainktól nem messze történik és ami várhatóan még történni fog. Nem lehet elégszer hangoztatni az orosz részről kirobbantott háború oktalanságát.

De előbb-utóbb eljön majd a pillanat, amikor szembe kell néznünk egy másik kérdéssel is: hogy alakulhatott ki ez a helyzet?

Természetesen itt nem arra gondolok, hogy elkezdjük méricskélni és kiporciózni a felelősségeket, arra azonban igen, hogy a mostani történéseket tágabb összefüggésbe helyezzük. Az írás címében használt „vékony jég” metafora az 1989-90-es demokratizálásra utal, azon belül arra, hogy – mint majd látni fogjuk – abba be volt kalkulálva a demokratizáláshoz való pozitív szovjet, majd utána orosz viszony. Mi több: az átmenet kulcstényezője volt, hogy a bomlóban lévő szovjet birodalom hogyan viszonyul hozzá.

A későbbiekben Francis Fukuyama híres esszéjét (A történelem vége? - megjelent 1989 nyarán) hívom segítségül, s igyekszem rámutatni: Fukuyama milyen látnokian festette elénk ezt a vékony jeget. Megérdemli, hogy írásának ezt a vonulatát (túlmenően a tőle idézett szokásos egy mondaton) mérlegre tegyük. De előtte tágítsuk perspektívánkat még jobban visszafelé az időben.