Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A Közép-Európai Egyetem oktatója a Project Syndicate-en kifejti, hogy a Nyugat eladta a lelkét, amikor a fegyverszállítmányok célba juttatására leboltolt a félig tekintélyelvű varsói rendszerrel, ám ezt még keserűen meg fogja bánni. Mert vagy elfelejtette, vagy figyelmen kívül hagyta, milyen tanulságokkal szolgált 7 éve a Törökországgal kötött megállapodás.
De a nyugati hatalmak már akkor feladták az elveiket, amikor új energiaforrások bevonása érdekében az USA Venezuelával, a brit kormányfő pedig Rijadban személyesen a szaúdi újságíró meggyilkolását elrendelő trónörökössel tárgyalt. Még ennél is megdöbbentőbb, hogy az EU és a NATO mekkora szerepet szán az illiberális lengyel kormánynak a mostani válságban, noha az teljesen szürreális, ha Kaczynskiban bárki a nyugati demokrácia hívét látja.
