Annak biztosítását, hogy az elektromos és elektronikus eszközök tíz éven át javíthatók legyenek, már tavaly bevezette az EU – most azonban ennél sokkal tovább menne. Ehhez viszont a fogyasztásfetisizáló kapitalizmus logikájával radikálisan szembemenő szabályokat kell jogi formába öntenie.
Eddig mi volt: vedd meg, használd, dobd el, s lehetőleg ismételd ezt a ciklust minél sűrűbben. Ez volt a huszadik század második felének ma is domináns fogyasztói mintázata, melyben a gyártók célja a termelés, nyersanyaghasználat és új termék piacra vitele és régi termék kivonása körkörösségének minél gyorsabb megvalósulása. Ennek a világszerte ma is domináns termelői és fogyasztói magatartásnak viszont óriási ára van: a nyersanyagok és természeti erőforrások brutális pazarlása, a környezet terhelése szükségtelen szállítással, raktározással és üvegházhatású gázkibocsátással.
Ennek egyrészt gigantikus ökológiai lábnyoma van, másrészt viszont jelenleg a világ gazdasági termelésének túlnyomó többsége ezen modell mentén működik, magyarán ebben méri a prosperitást a kapitalizmus. Márpedig amennyiben hangzatos szalagcímeken túl tartalommal is szeretné megtölteni a körkörös gazdaságra való átállást az Európai Unió – radikális reformokat kell keresztülvernie a tartós fogyasztási termékek gyártóin. Többek közt a termékek életciklusának meghosszabbítása, a javíthatóság kötelezővé tétele nélkül nem érheti el Európa a 2050-es klímasemlegességi céljait.
Kipereltük a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar másfél évet felölelő szerződéslistáját, amiből az látszik, hogy visszafogták a költekezést. Nem fizetnek ki egy kétmilliárdos tartozást sem, ami miatt viszont végrehajtás indult ellenük.
Van egy rossz hírem: hiába a tiltás, hiába a szózat.
Lapunk korábbi moszkvai tudósítóját Kacskovics Mihály Béla kérdezte.
