Horvátországról mindenki tudja, hogy bár gyönyörű a tenger, és kedvesek a kisvárosok, de a partjain egymást tapossák a nyaralók, a jó szállások már télen elkelnek, és hiába csípünk meg egy majdnem jó apartmant, éjjel kabócák helyett a közeli diszkót hallgathatjuk.
Ezek az alapvetések segítették, hogy a néhány éve kifejlesztett Random Utazási Távtervezés Módszere™ segítségével idén is olyan horvát vidéket ismerjek meg, ahol sem turisták, sem zaj nincs, és olyan öblökben lehet úszni, amelynek vizében rajtunk kívül csak néhány delfin lubickol.
A magyarázat egyszerű. Míg a nyaralók jó részét néhány zsúfolt helyre gyűjtik a neten és a munkahelyi kávégépnél terjedő információk, a Random Utazási Távtervezés Módszere™ nagy valószínűség szerint vezet ki minket a népszerű zónákból. A fellengzősen elnevezett metódus a gyakorlatban egyébként csak annyit jelent, hogy a Google Maps műholdas felületén random keresek olyan szigeteket, amelyekről még nem hallottam, nem látható nagy település, viszont vannak kis öblök, csendes tengerpartok. Ezúttal egy olyan szigetre bukkantam, amelyet a Mediterráneumban szokatlan módon erdők borítottak. Az sem volt baj, hogy hat órát kellett kompozni Splitből, mert a sziget méretei miatt még kocsit sem vittünk, csökkentve a költségeket és növelve a kalandfaktort.
Lastovo szigete végül azonban bizonyította, hogy a módszerem nem tökéletes.
A helyszínen tapasztaltak felülmúlták mindazt, amit a netes keresgélés alapján vártam.
Mindenekelőtt azonban figyelmeztetés. Ha az olvasó kedveli:
- a nyüzsgést,
- a napozóágyat,
- a könnyed vásárolgatást,
- a pezsgő kulturális életet,
- a bulizást,
- a gazdag étteremkínálatot,
- a luxus bármely fokát,
akkor ne olvasson tovább, mert Lastovón a fentiek egyike sincs. Amikor hat óra kompozás után partra szálltunk, és gyorsan eloszlott az utazók tömege, hirtelen csak egy EU-s pénzből épített információs kioszk emlékeztetett arra, hogy nem a nyolcvanas-kilencvenes évek Jugoszláviájában járunk.
Földes András
Néhány klottgatyás helyi emelgette a kávéscsészét az árnyékban, amúgy csak a fenyőerdőkből alászálló gyantaillat mozgott körülöttünk.
Az első pillanatban érezhető volt, hogy jó helyre jöttünk. És hogy a Kedves Olvasónak is nyilvánvaló legyen, végigvesszük, mivel tölthetjük a szabadságunkat a négy Margit-szigetnyi területen.
