Tusványosi kérdőjelek: Náci beszéd-e Orbáné? Mire gyúrunk 2030-ig?

Orbán Viktor szombati, tusványosi beszéde óta igen sokan idézik József Attila A Dunánál című versének két sorát: “Anyám kún volt, az apám félig székely, / félig román, vagy tán egészen az.”

Az ellenzéki politikusok közül talán Gyurcsány Ferenc volt az első, aki kimondta, mit gondolnak sokan a miniszterelnök beszédéről. A DK elnöke szerint Orbán „náci szövege kiír bennünket a becsületes népek világából”. A független Hadházy Ákos is hasonló véleményen van, mondván: „2022-ben fajelméletről beszélni: ocsmány, undorító, megengedhetetlen!”, Cseh Katalin, a Momentum alelnöke rasszista kirohanásról írt, Ujhelyi István, az MSZP–Párbeszéd EP-képviselője pedig arról, hogy elutasítja a fajelméleteket, legyen az akár hatalmi-taktikai vagy egyszerű, elmebeteg náci szöveg.

Nem hagyta szó nélkül Orbán szavait a „kevert fajokról” Frölich Róbert országos főrabbi sem, szíves figyelmébe ajánlva, hogy „Egyetlen faj él e földön: Homo Sapiens Sapiens. Ez a faj egy és oszthatatlan”.

Egyértelmű választ adott Orbán fajelméleti fejtegetésére az országos főrabbi

Frölich Róbert azt írja: két lábon, dolgozva, beszélve, és néha gondolkodva csak egyetlen faj él e földön: a Homo Sapiens Sapiens.

De mit is mondott Orbán fajokról, keveredésről, amit sokan fajelméleti okfejtésnek, így pedig náci beszédnek minősítettek? Egészen pontosan így fogalmazott, a hivatalos honlapjára is feltöltött leirat alapján:

„Az internacionalista baloldalnak van egy csele: az az állításuk, hogy Európában eleve kevert fajú népek élnek. Ez szemfényvesztés, mert összekever különböző dolgokat. Ugyanis van az a világ, ahol az európai népek összekeverednek az Európán kívül érkezőkkel. Na, az kevert fajú világ. És vagyunk mi, ahol Európán belül élő népek keverednek össze egymással. Ezért például a Kárpát-medencében mi nem vagyunk kevert fajúak, hanem a saját európai otthonában élő népeknek vagyunk a keveréke. (…) Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúvá válni, ezért harcoltunk Nándorfehérvárnál, ezért állítottuk meg a törököt Bécsnél, és ha jól gondolom, akkor ezért állították meg a franciák még a régi időkben Poitiers-nél az arabokat.”

A rendszerváltás utáni magyar belpolitikában a nácinak mondott, vagy nagyon könnyen annak értett beszéd egyáltalán nem hagyomány nélküli, ráadásul nemcsak felfokozott hangulatú kampányeseményeken kerül elő zárás előtt, hanem régóta jelen van „főműsoridőben”, sőt a parlamentben is. A korai időkből elég csak az először MDF-es, majd MIÉP-es Csurka István felszólalássá formált „indulati prózáira” gondolni, sok évvel későbbről a mostani Jobbik-elnök, Gyöngyösi Márton – szerinte félreértett – „zsidólistázását” érdemes megemlíteni.

Bár a Fidesz-kormány és maga Orbán is gyakran hangoztatja, hogy Magyarországon a Fidesz kormányzásának köszönhető, hogy zéró tolerancia van az antiszemitizmussal szemben, Németh Zsoltnak mégis sikerült éppen a tusványosi Orbán-beszédet – a szokásoktól eltérően – nem székelyviccel, hanem zsidóviccel felkonferálnia.