Megérteni vagy bírálni kell az Orbán-rendszert? – a Méltányosság Politikaelemző Központ és Felcsuti Péter vitája
Csizmadia Ervin és szerzőtársai a tusnádfürdői Orbán-beszéd előtt írtak elemzést a miniszterelnök és a Fidesz külpolitikai mozgásáról, és felfogásáról. Az írásra Felcsuti Péter közgazdász válaszpublicisztikával reagált. Alább a Méltányosság Politikaelemző Központ válaszát és Felcsuti Péter viszontválaszát tesszük közzé, s ezzel a vitát lezártnak tekintjük.
Felcsuti Péter reagált az Orbán Viktor tusnádi beszéde elé című elemzésünkre. Normál esetben örülnénk, hogy állításaink párbeszédet generálnak, vitairatában azonban nem annyira elemzésünk tartalmi mondanivalójával vitatkozik, hanem elemzői felfogásunkkal. Minősítésének tárgya ugyanis az, hogy mi nem minősítünk. Felcsuti Péter azzal vitatkozik, ami miatt a Méltányosság Politikaelemző Központ (bocsánat) egyedi a magyar politikaelemzői piacon. Egy másik műfajt, egy másik elemzést kér rajtunk számon, mint amit mi megírtunk, olykor olyan állításokat tulajdonítva nekünk, amelyeket nem tettünk, és sosem tennénk, olykor pedig egyenesen Orbán Viktor gondolatait kéri számon rajtunk.
Mivel Felcsuti Péter kritikája leginkább arra irányult, hogy mi az, amit szívesen látott volna a cikkünkben, gondolatmenete ismertetése előtt, emlékeztetőül röviden összefoglaljuk saját elemzésünk négy fő állítását. (A különböző állítások egy-egy alfejezetként jelennek meg az elemzésben, amelyeknek különböző szerzői voltak. Csak azért hozzuk ezt szóba, mert vitapartnerünk számtalanszor a „Csizmadia Ervin és szerzőtársai” formulával él. Nos, az érdeklődő olvasó kedvéért: 1. és a 2. fejezetet Csizmadia Ervin, a 3.-at Novák Zoltán, a 4.-ket Rajnai Gergely, a konklúziót pedig Lakatos Júlia írta.)
A szándékosan a tusnádfürdői beszéd elé időzített írásunkban, a következőket állítottuk: