Tokió Vice – 1. rész: „Felejtse el ezt a sztorit, vagy magának annyi”

– Felejtse el ezt a sztorit, vagy magának annyi. De lehet, hogy a családjának is. Őket csináljuk ki először, hogy megtanulja a leckét, mielőtt végzünk magával.
A jól öltözött férfi lassan, tagoltan szólt hozzám. Bolondokhoz, gyerekekhez és értetlenkedő külföldiekhez beszélnek így Japánban.
Megfontolandó javaslatnak tűnt.
– Felejtse el az egészet, és keressen magának új állást! Akkor úgy vesszük, mintha mi sem történt volna. De ha megírja a cikket, akárhová bújik is ebben az országban, elkapjuk. Megértette?

Japán legnagyobb bűnszervezetével, a Jamagucsi-gumival nem jó ujjat húzni. 40 ezer tagja van, így aztán az ember könnyen rátiporhat valaki tyúkszemére.
A japán maffiát rendszerint jakuzaként emlegetik a kívülállók, de a maffiózók gyakran hívják magukat gokudónak, azaz „utolsó ösvénynek”. A gokudók elitcsapata a Jamagucsi-gumi, amely több csoportból áll, ezek közül a Goto-gumi a maga 100 tagjával a legveszélyesebb. Nem válogatnak az eszközökben. Ha kell, felhasítják filmrendezők arcát, embereket löknek le hotelszobák erkélyéről, buldózerekkel rombolnak le házakat.

A szemben ülő férfi, aki az iménti ajánlatot tette, a Goto-gumihoz tartozott.
Hanghordozása és modora egyáltalán nem volt fenyegető. Nem húzta el a száját, nem meredt rám szúrós szemmel, és fekete öltönyét leszámítva egyáltalán nem látszott jakuzának. Az ujjai sem hiányoztak, mint a filmekben, és nem pörgette furcsán az r hangot, mint a moziban a keményfiúk. Leginkább egy előkelő étterem gyomorbajos pincérére emlékeztetett.
Nyugodtan végignézte, ahogy cigarettája végéről a szőnyegre omlik a hamu, majd elnyomta a csikket a hamutartóban. Aranyozott Dunhill öngyújtójával rögtön újabb szálra gyújtott. Idáig Hope-ot szívott, de most a megszokott, nyomtatott betűkkel feliratozott dobozból rövidebb, mezítlábas cigarettát vett elő, ami több nikotint tartalmaz, és gyorsabban öl. Mi, újságírók észrevesszük az ilyesmit.