Az én hetem: A "handabandavezér" Orbán "hergel, fordul, hülyíti muzsikjait", írja Parti Nagy Lajos

6 perc

2022.10.16. 17:01

Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Parti Nagy Lajosnak most ebből a készletből kellett ihletet merítenie: iskolapélda, kamuméter, egyfejű, inflációterminátor, napellenző.

Kulcsszavak
Iskolapélda: Ismét tanárok, diákok, szülők, támogatók sztrájkoltak, tüntettek, tiltakoztak az oktatásban résztvevők tarthatatlan helyzete miatt, miközben a kormányzat kitartóan hárít és büntet.
Kamuméter: A kormány elindította a beígért nemzeti konzultációt, amelytől azt várja, hogy a magyarok pont azt gondolják majd a szankciókról, amit ő mond.
Egyfejű: Kínában mára – azaz vasárnapra - hívták össze a kommunista pártkongresszust, amely a többi között megerősíti Hszi Csin-ping párt- és állami vezető teljhatalmát.
Inflációterminátor: Orbán Viktor kiadta az ukázt, hogy jövőre felezzék meg a pénzromlást.
Napellenző: A kormány úgy döntött, a jövőben mindenki csak saját maga használhatja az otthon megtermelt áramot, nem táplálhatja be a hálózatba. A lépés hatalmas pofon azoknak, akik így szerettek volna rezsit csökkenteni.

Ragadós lesz-e az iskolapélda? Vannak kétségeim, vajon egy szántszándékkal lebutított, alulszolidarizált, a birkalitás erős tüneteit mutató társadalom mennyire vevő a tanításra. Egy végzős diák okosan mondta a pénteki tüntetésen, hogy a tanárok most bátorságot tanítanak az egész országnak. Ráfér. De képes-e az elégedetlen sokaság arra, hogy megtanulja: itt és most, s még inkább télen semmi nem fog segíteni, csak a közös és konok engedetlenség. Hisz legyenek akármennyien a csicskák, meg a közöny és/vagy a kiszolgáltatottság örök csicskajelöltjei, ők vannak kevesebben. A többségnek elege van a NER-ből. Nem véletlen, hogy a kaszt, amely a delirált, vágyott jövőbe veti tekintetét, nem néz körül, nem néz tükörbe.

Amennyire tudom, a tankerületi hölgyek és urak eleddig nem mondtak le, se tömegesen, se szórványosan, nem mondták, hogy elég, pedig látják, hogy a vezér zsigerből utálja a tanárokat is, a diákokat is, főleg, akikről még nem tudni, engedelmes betanított alattvalók lesznek-e. Látják, hogy a probléma, finoman fogalmazva is, rendszerszintű. Állnak a vártán, talán még sajnálják is magukat, rendőri védelem fedezékében, parancsra gyártják a stupid leveleket volt kollégáik ellen. 

Konkrét, hús-vér, magukat tisztességesnek tartó állampolgárok, akik beálltak a szellemi padláslesöprők közé, s elhitetik magukkal – van az a mi? pénz? hűség? gyávaság? –, hogy igazuk van, ők végső soron Brüsszel és Biden és az izgága ukránok áldozatai, különben is rendnek kell lenni minden áron, majd ha ki lettek rúgva az engedetlenek, ha kuss lesz, akkor lehet tárgyalni arról, hogy évek alatt a tanári fizetés elérje a diplomás-fizetések 80 százalékát – fel nem fogom, ehhez az aljas mondathoz hogy adhatja az arcát épeszű ember, magyar ember, írnám, ha nem émelyednék ettől a szókapcsolattól, illetve attól, ami lett belőle: trikoloropi, nertöpörtyű.