Tóta W.: Koldusopera

Légyszi, te, mocskos, elembétékú Európa, adjál már egy kis aprót! Jók leszünk, hogy rohadjál meg, eskü! Vonatra kell, higgyed el. Bicskéig!

Magyarország olyan jól teljesít, hogy jár neki az úszógumi. Állítólag jól haladnak a tárgyalások. Ez bizonyára aggasztja a kormánypárti tábort, hiszen ők még két hete abban voltak, hogy az Unió a gyermekvédelmi törvény miatt packázik. Ha a tárgyalások haladnak, akkor nyilván Varga Judit és Navracsics Tibor magyar gyerekeket adnak el darabonként a kutyafejű európaiaknak.

Érdekes lenne egyszer belenézni egy ilyen polgártárs agyába, és megfejteni, mi kavarog benne. Azt gyanítom, hogy ennyire nem ostobák, hanem úgy gondolkodnak, hogy nincs ugyan értelme annak, aminek épp tapsolnak, de bizonyára vannak a még náluk is sötétebbek, és azoknál működik. Egyszer majd rájönnek, hogy végig ők voltak azok a debilek, akiket elképzeltek. Kérdés, hogy akkor mihez kezdenek, mert az eddigi lelkes tapsikolással elérték, hogy ne nagyon legyen alternatíva. Pedig kéne, mert Orbán Viktor képességei eddig tartottak.

A tájékozott, európai magyarok pedig tudták eddig is, hogy a kormány hazudik; az uniós feltételek elérhetők voltak, ismertette őket a sajtó – a fideszes lapok nem, de hát így lehet megkülönböztetni sajtót a szeméttől –, világos volt hónapok óta, hogy mi a kotta. Például nem kéne annyit lopni.