Sikerült letéríteni a pályájáról egy égitestet. Nem sikerült letéríteni a pályájáról a Földet fenyegető kisbolygót.
Mindkét eset az év tudományos hírei közé tartozott. Előbbi a valóságban történt, hatalmas szenzáció volt. Utóbbi egy szimuláció eredménye, keveseknek tűnt föl. De a kettő együttesen adja ki a képet, hol is tart ma a tudomány a Föld felé száguldó űrbéli „ágyúgolyók” ártalmatlanításában.
Bármennyire emlékezetes is, az űrvédelmi újdonságot legalább röviden fel kell idéznünk az év végi kozmikus összefoglalóban. Már októberre kiderült, hogy a korábban soha nem látott kísérlet sikerrel járt: szeptember végén a NASA amerikai űrhivatal DART művelete tényleg és érzékelhetően eltérítette a pályájáról a Didymos kisbolygó körül keringő Dimorphos nevű holdacskát. A körülbelül 170 méteres sziklát egy 600 kilós űrszonda becsapódása lökte új pályára. Annyira, hogy 32 perccel megrövidült az alig fél földi napnyi keringési ideje.
A tudósok elemzése szerint a Dimorphos aszteroidából szeptemberben kirobbant törmelék mennyiségével 6-7 vasúti teherkocsit lehetne megtölteni.
Bebizonyosodott tehát, hogy nem pusztán elvi lehetőség megvédeni a Földet egy űrbéli „lövedék” érkezésétől.
Nehogy már úgy járjunk, mint a dinoszauruszok,
amelyeknek (és a Föld akkori sok más lakójának) a pusztulását okozta egy óriási meteorit érkezése. A legutóbbi figyelmeztetést egy 15–17 méteresre becsült, jóval a földfelszín fölött darabjaira robbanó kisbolygó jelentette, amelynek lökéshullámai 2013-ban az oroszországi Cseljabinszkban sebesüléseket és károkat okoztak.