Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A magyar miniszterelnök egy év elteltével sem sok szolidaritást tanúsít Ukrajna iránt, inkább úgy állítja be, hogy ő az, aki igazán harcol a békéért – mutat rá Cathrin Kahlweit, aki Bécsből követi Közép-Európa kacskaringós fejleményeit. Mint megállapítja, elvileg Stockholm és Helsinki is örülhet, mivel a magyar Országgyűlés ma végre megkezdi a vitát a két ország NATO-tagságáról. Csakhogy Orbán nem volna Orbán, ha nem pókerezne ezzel is és nem bástyázná körbe a ratifikációt a saját érdekeivel.
Múlt pénteki rádióinterjújában ugyan halványan utalt arra, hogy erkölcsi kötelesség a felvétel megszavazása, hiszen egykor Magyarország is bekerült. De sok képviselőben kétség merült fel – tette hozzá -, mivel Svédország hazugságokat terjeszt a magyar korrupcióról és demokráciáról.
