Szanyi János hidrogeológus-mérnök: Vadnyugati állapotok a termálkutak frontján
Március elsejével lépett hatályba a módosított bányatörvény, de már az első néhány hétben kiderült, hogy egyszerűsítés helyett káoszt okoznak a geotermikus kutatásokat érintő passzusok. Pedig a szakmai szervezetek előre jelezték, hogy felfordulás lesz, írja hidrogeológus-mérnök, címzetes egyetemi docens szerzőnk. Vélemény.
Az első ötven koncessziókérelem benyújtása után már most látszik, hogy mekkora a fejetlenség a bányatörvény módosítása után. Az önkormányzatok, vállalkozások például máris szembesültek azzal, hogy tudtuk nélkül, a geotermikus kutatási engedélykérelmet nyújtottak be a területükre, ugyanis a bányatörvény szerint az ásványi nyersanyagok kutatása független a terület tulajdonosától, tehát a benyújtónak nem kell a tulajdonos hozzájárulása.
Eddig a 2500 méternél nem mélyebb kutak esetében a vízügyi hatóságként is működő Katasztrófavédelem adta ki az engedélyeket (ebben a mélységtartományban létesült a kutak 99%-a), míg a mélyebb kutak esetében a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságánál(SZTFH) kellett koncesszió kiírását kezdeményeznie. Most a 2500 méternél nem mélyebb kutakat is besöpörték a SZTFH alá. Míg korábban a termálkutak zöménél elegendő volt egy létesítési engedélyt kérni, márciustól minden 300 méternél mélyebb kút esetén a kutatási engedélyeztetésre kell beadni a kérelmeket.
Ez látszólag a projektek földtani megalapozottságát segítené, ehelyett azokat hozta előnybe, akik gyorsan ébredtek és azonnal lecsaptak egy kinézett területre. A szakmaiság valójában elsikkadt, hiszen a kérelmekhez nem kell részletes, szakmai számításokkal alátámasztott tervezetet letenni a leendő geotermikus rendszerről.