Kapronczay Stefánia: Kirívó holland eset mutatja, mit nem engedhetünk meg a mesterséges intelligenciának

1968-ban tartották az első ENSZ által szervezett nemzetközi emberi jogi konferenciát. A konferencián foglalkoztak a technológiai fejlődés és az emberi jogok kapcsolatával is, mert felmerültek olyan új problémák, amik az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának elfogadásakor még nem. A konferencia zárásaként elfogadott döntés a technológiai fejlődésben rejlő kettősséget hangsúlyozta, vagyis, hogy a veszélyek mellett számos előnyt is hozhatnak a tudományos áttörések. Nincs ez másként a mesterséges intelligencia esetében sem.

Előfordult korábban, hogy az államok az egyes technológiai fejlődési lépcsőfokoknál, például a közösségi média elterjedésénél, nem vették elég komolyan az emberi jogi dilemmákat. A mesterséges intelligencia (MI) esetében nem engedhető meg, hogy az államok a vállalatokra hagyják a működési keretek kialakítását, gyors és az emberi jogokat középpontba állító szabályozás kialakítására van szükség.

Mindehhez van mire építeni: több évtizedre nyúlik vissza a technológiáról és az emberi jogokról való gondolkodás, illetve érdemes a rendelkezésre álló rendszerszintű megoldásokat számba venni, például független ellenőrző szervezetek megerősítését, amelyek megléte az emberi jogok valódi érvényesülésének elengedhetetlen feltétele.