Révész Sándor: Gurulj, dollár!

A magyarországi pártokat megélhetési bűnözésre nevelték.

A rendszerváltás óta olyan volt a pártfinanszírozási rendszer, annyira hiányzott a belföldi, politikai értékeknek elkötelezett magántőke, olyan abszurdak és álpuritánok voltak a kampányfinanszírozás szabályai, hogy az a párt, amelyik nem mondott le eleve arról, hogy sikeres és jelentős legyen, lopásra és csalásra kényszerült. A csalás egyik formája volt a finanszírozás kiszervezése formálisan civil szervezetekhez. A pártérdekű (és az esetek egy részében a demokrácia, a polgári szabadság, az emberi jogok értékeit szolgáló) bűnözéshez persze magánhasznok is kapcsolódtak, különböző pártok esetében különböző mértékben.

Ez a demoralizáló, a pártokat és a parlamentáris demokrácia egészét hiteltelenítő helyzet még rosszabbra fordult, amikor a kormányzó pártok elkezdték gátlástalanul költeni a közpénzt párt-, kampány- és magáncélokra. Ezt az első Orbán-kormány kezdte az Országimázsközponttal, az utódai kisebb nagyságrendben folytatták, 2010-től pedig a pártok kezdeti megélhetési bűnözéséből gigantikus mértékű maffiabűnözés lett, amely a politikai versenytársak anyagi lehetőségei közötti különbséget akkorára emelte, ami önmagában is irreálissá tette a választásokat, egyéb tényezőkkel együtt pedig pláne.

A friss titkosszolgálati jelentés egy paranoia-gyűjtemény: szinte mindenki a választás befolyásolását akarta elérni, már 2014-ben is

Feloldották a minősítés alól a Rogán Antal alá rendelt szuper-titkosszolgálat összegző jelentését a Márki-Zay-féle külföldi adományokról, amire hivatkozva az ÁSZ 3,3 milliárdos büntetést készül kiszabni az ellenzéki pártokra. A friss szöveg egy része ki van takarva, de kiderül belőle, hogy találtak még plusz 2,5 millió "gyanús" utalást.