Gulácsy Lajos vágyainak és félelmeinek, éber álmainak és felhangolt nappalainak képei augusztus végéig nézhetők meg a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) nagyszabású, látogatóbarát tárlatán. A Plesznivy Edit és Bellák Gábor kurátorok által rendezett kiállítást nem érdemes kihagyni.
Egy különc alkotó élettörténetének narratívája erős mágnes, könnyen rajta ragadhat műveinek percepcióján. Gulácsy esetében is nehéz a képek mellől kissé hátrébb tolni a festő borzongató elemekkel teli életrajzát, excentrikus és anakronisztikus személyiségét; nehéz nem beszélni pszichológiai elemzésre csábító toxikus családi viszonyairól. Így aztán adja magát a közhelyes, de megkerülhetetlennek tűnő kérdés: kellett-e a mentális betegséggé súlyosbodó túlérzékenység Gulácsy erős, esetenként zseniális alkotásaihoz, vagy ezek a képek és írások a festő látványosan labilis alkata ellenére születtek meg?
Egyáltalán, releváns ez a kérdés?
1925. július 18-án került a boltokba a totalitárius diktatúra megvalósításának első és egyetlen kézikönyve, Adolf Hitler Mein Kampfja. A könyvben kifejtett ideológiára építve történhetett meg a világ legtöbb áldozattal járó háborúja és népirtása is. De milyen utóélete volt Magyarországon?
A hazai kutatók is foglalkoznak a témával.
A háború mellett harc folyik az élelmiszerért, és repedezik a klánok és a Hamász hallgatólagos paktuma.
Vihart kavart a Kneecap fellépése a Sziget Fesztiválon, a kormány után több mint 150 művész is azt követelte, hogy mondják le a koncertet.
Az influenszernek bíróság elé kellett állnia, de hozzászólása még a bírót is megnevettette.
Sokan sérelmezik, hogy nehezen pótolható embereket szakembereket küldtek el, ráadásul több hónap alatt, így nem kellett csoportos létszámleépítést sem bejelenteni.
