Egy különc alkotó élettörténetének narratívája erős mágnes, könnyen rajta ragadhat műveinek percepcióján. Gulácsy esetében is nehéz a képek mellől kissé hátrébb tolni a festő borzongató elemekkel teli életrajzát, excentrikus és anakronisztikus személyiségét; nehéz nem beszélni pszichológiai elemzésre csábító toxikus családi viszonyairól. Így aztán adja magát a közhelyes, de megkerülhetetlennek tűnő kérdés: kellett-e a mentális betegséggé súlyosbodó túlérzékenység Gulácsy erős, esetenként zseniális alkotásaihoz, vagy ezek a képek és írások a festő látványosan labilis alkata ellenére születtek meg?
Egyáltalán, releváns ez a kérdés?
