Heni a harmadik gyerekét várta, amikor a 34. héten megindult a szülés. A gyors lefolyású szülés után alig pár másodpercig tarthatta kezében koraszülött kisfiát, Benjámint, amikor elszakították tőle. Hiába volt a szülés komplikációmentes, hiába sírt fel Benjámin és mutatott jó életfunkciókat, csak naponta kétszer fél óra látogatási időt engedélyeztek az édesanyának.
A jog asztalánál
Kapronczay Stefánia az emberi és a polgári jogok érvényesítésének lehetőségeiről szóló korábbi cikksorozatának minden írását itt találja. | Heni hiába könyörgött a nővéreknek, a főorvosnak, hiába járt szülés után legyengülve a dolgozók nyakára, nem engedték, hogy több időt tölthessen a kisfiával, akár csak mellett ülve. Végül Heni és férje keményen a sarkukra álltak, átmentek egy másik kórházba, ahol már korlátozás nélkül lehetett együtt Heni és Benjámin. Hiszen kutatások támasztják alá, hogy a szülők és az újszülött közötti fizikai kapcsolat segíti a fejlődést, a gyógyulást.
Ez eddig sajnos egy mindennapos történet. A hozzánk beérkező levelekből is látszik, hogy tömegével fordulnak elő hasonló esetek, amikor orvosilag indokolatlanul és jogsértő módon korlátozzák a gyermekek és a szülők jogait. A legtöbben nem bíznak az igazságszolgáltatásban, vagy szeretnék elfelejteni a rossz élményeket. Azonban Heni úgy érezte, hogy nem hagyhatja annyiban a jogsértést. Nem maga, hanem a gyereke miatt.
Ősszel hat ember történetén keresztül mutatom meg, hogy igenis vannak eszközeink jogaink megvédésére, szabadságunk kiharcolására.
Az első, Heni története a bírósághoz fordulásról, az ebben rejlő lehetőségekről és kockázatokról szól.