Nagyapját valószínűleg szórakoztatná, édesapját viszont kissé elborzasztaná, hogy néhány éve végleg Magyarországra költözött – vallja Alexander Faludy. Faludy György újságíróként dolgozó unokája Angliában született, ahol először a Cambridge-i Egyetem egyik legfiatalabb hallgatója, majd anglikán pap lett, végül Budapesten talált otthonra. A hvg360-nak adott interjújában arról is beszélt, miért haragudott nagyapjára és mi hozta el kapcsolatukban a megbékélést. HVG-portré.
hvg360: Angliában nőtt fel, több mint egy évtizeden át rendszeresen járt Magyarországra, míg végül 2020-ban végleg Budapestre költözött. Hol érzi magát leginkább otthon?
Alexander Faludy: Az, hogy ideköltöztem, hosszú folyamat eredménye. 13 éven át évente kétszer-háromszor látogattam Magyarországra, és minden alkalommal, amikor felszálltam az Angliába tartó repülőre, összeszorult a gyomrom. Nem éreztem, hogy hazamegyek, itt volt az otthonom. Végül engedtem az érzésnek. Budapesten érzem magam otthon, és a belátható jövőben így is marad. Jelenleg nehezen tudnám elképzelni, hogy máshol éljek.
hvg360: Nagyszülei 1956-ban menekültek el Magyarországról. Mit szólnának ők – vagy akár az apja – ahhoz, hogy visszaköltözött?
A.F.: Azt hiszem, a nagyapámat valószínűleg szórakoztatná. Azt is gyanítom, hogy apámat kissé elborzasztaná. Amikor elkezdtem rendszeresen visszajárni, apa érzései enyhén szólva is ambivalensek voltak. „Nem azért menekültem egész életemben Közép-Európából, hogy te visszakússz oda” - mondogatta.
hvg360: Édesapjának vissza kellett állítania a magyar állampolgárságát, hogy ön magyar útlevelet kaphasson. Könnyű volt meggyőzni?
Az elektromos járművek terjedésével az akkumulátorgyárak már bevették Európát, de sürgősen gondoskodni kell az akkuhulladék feldolgozásáról is. A becslések nagyon rövid időn belül mennyiségi ugrást jósolnak.
Felföldi József szerint a végjátékban a NER levetett minden álcát, és már simán csak lop.
